Karácsonyi készülődés: az első ajándék

Barátnőm a szülinapi és karácsonyi ajándékát egyben fogja kapni úgy döntöttem... Amúgy is egész közel van a két ünnep egymáshoz. Na. És az első ajándéka meg is van! Sokat gondolkodtam, hogy mit lehetne... Most lemezt nem akartam, mert abból nem tudtam volna amúgy sem választani, mindketten rengeteget szeretnénk magunkénak tudni... :D Ezért arra gondoltam, hogy egy naptárat fogok neki adni. Kitűzői vannak, bögréi is, a jegyzetfüzeteknek nem vagyok híve, úgyhogy nagyjából mindent kilőttem. Maradt a naptár. Találtam egy ilyen is mini naptárat, amiben a napok is szépen látszanak, valamennyit jegyzetelni is lehet bele, de ami a legtutibb benne, azok a képek! Nagyon tetszenek a képei. :) És 2014/2015-ös, ami elvileg azt jelenti, hogy valameddig 2015-ben is lehet használni, nem igaz? xD Na mindegy. Ez lesz. Meg kap majd még mellé egy kis mécsest, amit én fogok megcsinálni üvegfestékkel, cuki mintákkal díszítve. Meg is találtam már hozzá azt hiszem a megfelelő képet, amit rá fogok festeni az üvegre. De még gondolkozom rajta. Majd halloween után akarok a mécseseknek nekifogni, addig még lesz időm átgondolni a tervet. Pontosítani.

Másik barátnőmnek viszont nem nagyon tudom mit adjak... :/ Talán keresek majd valami szép sálat, kendőt, vagy valami hasonlót. Karácsonyig még egyszer elkéne mennem Pécsre és ott körülnézni. Ebben az esetben nehezebb a döntés, mert barátnőm nem igazán abba a kategóriába tartozik, mint mi. Nem szereti azokat a zenéket, mint mi. De majd kiokoskodom. Mint mindig.

Nővéremnek már egy része megvan, meg majd lehet, hogy valami könyvet kap, mert mondta, hogy van egy pár könyv, amit szeretne beszerezni vagy ajándékként megkapni. Kikérdezem és meglátjuk. :) Hopp, eszembe jutott! A minap egy szuper, az egyik kedvenc boltomban voltunk, ahol mindig nyálcsorgatóan kinéző dolgok vannak és nővérem több tárgyról is megjegyezte, hogy milyen jól néz ki, így még az is esélyes, hogy onnan kap valami cukiságot. :) De hogy a millió kis apróság közül hogy fogok választani... Biztos, hogy élvezni fogom, ugyanakkor a pokolra is fogom kívánni a karácsonyt, de nem érdekel. A halloween után a karácsony a kedvenc időszakom. ^^

Napló: Saturday

Ma egész nap az új Glee számaimat hallgattam. Elsősorban a Beatles feldolgozásokat. Egyszerűen fantasztikus az összes dal. Let it be, Here comes the sun, Help, All you need is love, Hey Jude. Másrészt a The Quarterback epizód dalait hallgattam még. If I die young, I'll stand by you, Makes you feel my love. Szívfacsaró az összes. Persze ezek mellett egy csomó másik dalt is leszedtem. Yesterday, My dark side, It's time, Mamma mia, Next to me, Wings, Don't speak, Blow me one last kiss, Chasing pavements, Locked out of heaven, etc.

 

És szuper jó hangulatba hoztak a pakolászásomhoz. Mert tudni kell rólam, hogy folyton pakolok. Régen mindig olyan voltam, aki elrakott minden kis kacatot, szóval lett egy hatalmas adag lom felhalmozva a szobám minden szegletében. Szekrényekben, dobozokban, fiókokban, mindenhol. Nos, miután hazajöttem Olaszból, az volt az első, hogy a szobám tartalmának felét kidobtam a francba. Olyan felszabadító érzés volt! És bár azok eltűntek, még mindig úgy érzem, hogy zsúfoltság van a szobámba, de hiába pakolok és pakolok, ez sehogy sem szűnik meg. Pár napja a szekrényem polcait pakoltam át, ma a vitrines részt pakoltam át, onnan is jó adag cuccot kidobtam. Viszont így is sok minden maradt és hogy ne kelljen azt bámulnom, fóliát ragasztottam az üvegre, így nem látni annyira be és nem olyan zavaró. Igazából egész jól néz ki. Eredetileg üvegfestékkel akartam valami mintát rá, de azt hiszem maradok ennél a verziónál. A legjobban a szekrényem tetején lévő doboz hegyek zavarnak. >.< Ki akarom őket paterolni valahova!! A legtöbb ruhával van tele, de van köztük kacatos is. Lehet, hogy holnap nekikesek és csinálok velük valamit. Menniük kell és kész.

Megnéztük nővéremmel az American Horror Story eddig lement 3 részét az új évadból. Az alapötlet tetszik, mert szeretem a boszorkányos témát. Viszont a frankeinstein-es cucc az gáz! Meg a csaj, Zoe... fúj. Borzalmas karakter. Egy ostoba picsa, pont, mint az előző évadokban... Awesome. 

Jessica Lange mint mindig, most is csodásan fest és elképesztő. Már csak ő miatta érdemes nézni a sorozatot. Sara Paulson a 2. évadban nem volt kedvencem, de itt eddig nem rossz, sőt. Remélem megmarad jó karakternek. Emma Roberts meg elmehet a francba. Eleve utálom a csajt, szerintem rossz színész is, a karaktere borzalom. Ugh.

Hát úgy egyenlőre ennyi róla a véleményem... Majd később még úgyis írok róla.

Megnéztem ma a The Internship című filmet, ami ugye arról szól, hogy két hapek elveszti az állását, eléggé le vannak égve, kilátástalan a helyzetük, egyszer úgy döntenek, hogy jelentkeznek a Google-höz munkára. Persze semmit nem értenek a számítógépes cuccokhoz, értékesítőként, házalóügynökként dolgoztak előtte... De klassz film. A hangulat szuper, a környezet, díszlet szuper, a színészek is. Mikor elmennek bulizni és végül egy sztriptízklubhoz hasonló helyen kötnek ki, na az meg egyenesen csúcs volt. :D Valamiért a gyengéim az ilyen csapatépítős, barátkozós filmek, ahol a főszereplők eleinte bénák, de a végére ők válnak a legmenőbbekké. A vége különösen jó lett. Kellemes hétvégi kikapcsolódás volt.

Napló: Kat-tun

A Kat-tun volt mindig is a kedvenc Johnny's-os bandám. Emlékszem még arra a napra, mikor először láttam és hallottam Kat-tun-t. A "Lips" volt az első videó, amit véletlenül találtam youtube-on. Szerelem volt első látásra és hallásra. Utána évekig nem tudtam leállni róluk, magamba szippantottam mindent, amit kiadtak, megnéztem minden filmet, sorozatot, amiben szerepeltek. De tényleg, egyik banda sem tudott rám akkora hatással lenni, mint ők. És bár hatalmas rajongója voltam a News-nak is, az a szerelem is eltörpülhetett Kaméék mellett. De aztán kezdett szétfoszlani a rózsaszín köd, megláttam, hogy mennyire szar életük van Johnny's-os előadóként, hogy mennyire be vannak börtönözve. És ez hatalmas hatással volt rájuk. A kezdeti nagy drukk, ami bennük volt elmúlt és látszott rajtuk, hogy a hátuk közepéig sem kívánják már az egészet. Persze kivéve talán Junno-t, rajta mindig látszott, hogy szívét-lelkét beleöli mindenbe, amit mondanak neki... De Jin látványosan leszarta az egészet. A koncert dvd-n is látszik, hogy mennyire nincs ott lelkileg, mennyire nem érdekli az előadás. Kame és Jin volt a nagy páros mindig, mindig ők álltak a középpontban, ő értük őrültek meg legjobban a rajongók, de már az a páros is felbomlott, le sem tagadhatták, hogy kezdenek tönkremenni. És az sem segített rajtuk, hogy egyre szarabb dalokat írtak nekik. Az első 3 évben fantasztikus dalokat kaptak, amik mindig is kedvenceim lesznek, sosem fogom elfelejteni a szövegeiket, annyira meghatározóak voltak. És hihetetlen, hogy 3 év alatt elmúlt a tűz, ami addig bennük égett. A 2009-es évben, mikor a One Drop és a Rescue kijött már nem voltak a régiek, a számok is rosszak voltak, a koreaográfiák is, a videók koncepciója is. Mert akkoriban jött be nagyon ez az elektronikus vonal, ami egyáltalán nem a Kat-tun stílusa, de mégis rájuk erőltették. Nem volt jó ötlet. Meg a videókban is a fényűzés, giccs volt előtérben. Blöeh. Bár minden még ez előtt, a White Xmas környékén romlott el... Akkor hirtelen akkora törés következett be a bandában, hogy tudtam, hogy nem lesz jó vége. Próbálkoztak, erőltették a dolgokat, hátha rendbe lehet hozni, de nem tudták. A Love yourself mint valami utolsó segélykiáltás, de ez sem tudta helyrehozni őket. És aztán bumm. Derült égből villámlás, Jin-t eltüntették a képből. Vagyis... szerintem akkor telt be nála végleg a pohár és döntött úgy, hogy leszarja a Johnny's-t, meg a durván szigorú szabályaikat és végre elkezdi élni a saját életét. Nem hibáztatom érte. Bár baromi dühös voltam rá. De most már persze megértem. Ha Johnny's-os vagy, akkor nem te irányítod a sorsodat, hanem ők döntenek róla. A családról meg feledkezz csak el nyugodtan, mert az sosem lesz. Hát... Jin lehet, hogy csúnyán pórul járt, hiszen a Johnny's elzárt előle minden kaput a zenei világ felé, de most már helyrejöttek látszólag a dolgai. Csinálja a zenéjét, és remélhetőleg boldog a családjával. Kaméék meg próbálkoztak tovább. A Going-gal bár sikerült valamiféle előrelépésre szert tenniük, az a kislemez ütős lett, imádom a számot. És az a szomorú helyzet... hogy ez volt az utolsó olyan daluk, ami tetszett. Bár a Change your world sem nevezhető szemétnek, de nem igazán az én műfajom. :/ Ahogy az Ultimate Wheels sem. Hallgattam őket egy darabig, de hamar meguntam őket és azután nem nagyon nézelődtem feléjük... Bár letöltöttem utána megjelent lemezüket, de sosem hallgattam meg. Azóta megjelent 7 kislemezük és egyiket sem hallottam. És tegnap pedig hidegzuhanyként ért a hír, miszerint még egy taggal kevesebben lettek. Koki-t is kivágták a bandából. Gondolom most nála telt be a pohár. Állítólag a szabályok sorozatos megszegése miatt távozott, és el is tudom ezt hinni, hiszen ő nem egy kisangyal. De pont ezért imádja őt minden Kat-tun rajongó! Ő volt a bohóc, a szexi, vadóc rapper, aki a koncerten a szólója közben végigmotorozta a Tokyo Dome-ot! Akinek a szólószámai tele vannak káromkodással, de ez senkit nem érdekel, mert ő Koki Tanaka. És mi imádjuk őt. :( És most már ő sincs... Ki fogja a rappet most őszintén helyette csinálni? Kame semmiképp, ő túl lágy hozzá, Junno meg még annyira sem, ő egy édes kis plüssmackó, akit az ember egész nap szorongatna. Ueda sem, ő túl feminin hozzá, a hangja sem jó raphez. Yuichi... Tudom, hogy ő szokott rappelni a számokban, és egész jó, de Kokinak van meg hozzá a hangja és a stílusa. Nem tudom mi lesz velük... Teljesen elvesztek. Előbb a News-ból távozott hirtelen 2 tag (bár ők szabad akaratból) és azóta is csak döglődnek, most meg a Kat-tun lett 4 tagú és félek, hogy nem tudják majd folytatni. Nem lesznek elég jók a dalok, nem veszik a lemezeiket és Johnny lecseréli őket valami új bandára... És ezek az új Johnny's bandák gázosak, komolyan. :(

2011 elejéig minden kislemezük platina lett, azóta csak egyszer érték ezt el. Egyre fogy az eladási számuk... Az első kislemezüket 2006-ban több, mint 1 millióan vették meg, a legutóbbit 147 ezren. A 2012-es lemezt csak 133 ezren, míg az első lemezt több, mint 700 ezren. Oké, tudom, válság van... De AKB48, meg a többi szutyok lánybandán ez mégsem látszik meg... grr...

A Going! lemez ott csücsül a lemezeim között és mindig emlékeztetni fog a szép időkre. Mikor még Tatta hitotsu no koi-t néztem, meg Yukan Club-ot és még volt Akame és arról álmodoztunk, hogy minél előbb Japánba megyünk egy Kat-tun koncertre...

hat bohóc örökké ♥

My music: The Quarterback

Napló: Make you feel my love

Épp az imént fejeztem a Glee új évadának 3. részét... és baromira fáj a fejem... a sírástól. Fantasztikus rész lett, csodás, ahogy emléket állítottak neki. A dalok is elképesztőek. Persze végigsírtam az összeset... Annyira más volt ez, mint bármilyen másik sorozat rész, ahol elvesztünk egy szereplőt. Mert tudod, hogy itt nem csak arról van szó, hogy egy színész megunta a szerepét és kiírták a sorozatból. Nem. Ez most tényleg örökre szól. Nem lesznek időnként visszatérései, nem fog besétálni egy-egy cameo erejéig, ahogy a régi karakterek mindig visszatérnek a nagy pillanatokban. Cory örökre távozott a sorozatból és ez rohadtul szar. És elképesztő, hogy a barátnője képes volt odaállni a díszletek közé és elénekelni a dalt és eljátszani a szerepét. Persze az összes szereplőn látszott, hogy ez most nem teljesen megjátszott kiborulás vagy sírás. És ettől csak még rosszabb. Ugh.

Érzelgős picsa vagyok, tudom és lehet, hogy ciki, de akkor is. És tudom, hogy nem kéne sírni azon, ha egy nem valós karaktert kiírnak egy sorozatból. Úgyis látom más filmekben, sorozatokban. De mégis folyton végigbőgöm az ilyen részeket. És most talán még azt is mondhatjuk, hogy annyira nem ciki, hiszen nem csak karaktert kell meggyászolni, hanem egy valódi embert. Mindegy, hogyan halt meg. Nem számít.

"The show must go... all over the place... or something."

My music: Hope torture

Kijött Song Ji Eun (Secret) új kislemeze és a "Hope torture" című dalhoz a videó is. És szerelem volt első hallásra nálam. Imádom. Ji Eun elképesztően jól néz ki a videóban!! Kicsit ugyan zavar, hogy néhány helyen pont úgy néz ki, mint Hyuna (ki nem állhatom ), de amúgy gyönyörű szép. :) No meg az a rész, ahol a kezük össze van szögelve, az halál creepy...

A számnak érdekes a szövege. Arról szól, hogy szakított a barátjával, de a pasi vissza akarja kapni, de ő ezt nem akarja és mondja neki, hogy ne hívja, ne keresse, ne hazudozzon neki, satöbbi. Nagyon drámai, de tetszik. A hangjáról mit mondhatnék? Tökély. :)

Eleve nagyon vártam, hogy kiadjon valami újat az utolsó szóló megjelenése óta, ami szintén fantasztikus és nem csak amiatt, mert Bang Yong Guk is szerepel a dalban és a videóban.
A kislemez érdekessége még, hogy az első szám rajta egy duett, méghozzá Zelo-val közös! Zelo ugyebár szintén B.A.P tag, ahogy Yong Guk.

Fanfiction: A beautiful disaster, Family portrait

Legutóbbi befejezett történetem a "A Beauiful Disaster" címet viseli. Egy 30 fejezetes cukiság. Nagyon élveztem olvasni, a karakterek jól megvannak írva.

Lássuk... a leírásból már sok minden kiderül a sztoriról (TWC ugye mondanom sem kell?). Bill egy divatmagazinnál dolgozik, Tom a zeneiparban. Bill épp szakított a párjával, mikor találkozik Tommal egy szórakozóhelyen, és eléggé összejönnek nekik a dolgok. Talán kicsit túl jól is. Miután mindketten visszatérnek New York-ba, nem tudnak nem egymásra gondolni, ezért keresni kezdik egymást és elég hamar is újra találkoznak. Kiderül, hogy Tomnak van egy 5 éves lánya, Serenity és az exe egy igazi bitch, szóval van mivel Billnek megbirkózni. Emellett a történet bővelkedik drámában, megcsalások, veszekedések, meg ami kell. Innentől nem mondok többet, de az biztos, hogy érdemes ezt is elolvasni. Egész jól ki lett dolgozva ez is, aminek igazán örülök. És a sztori folytatásos!

A Beautiful Disaster folytatása a "Family Portrait". A karakterek ugyanazok, bár Bill részéről sok új karakterrel ismerkedhetünk meg, ahogy sok információ kiderül a nem túl napfényes múltjáról... 25 részes, de a részek nagyon hosszúak, ezért eltart egy darabig, míg elolvassa az ember őket. De nem is baj, történésekben bővelkedik rendesen, néhány helyen vannak ugyan olyan részek, amiket jobban ki lehetett volna dolgozni, de összességében nagyon élvezetes olvasmány. Élvezetesebb, mint a BD.

A sztori elég nagy ugrással indít. 3 évet ugrunk az időben és ott kezdődik a történet. Már az első fejezet nekem nagyon-nagyon tetszett. Christian a legédesebb karakter, akiről valaha olvastam és őszinte leszek, az a dolog, ami közte és Bill között van a legédesebb dolog az egész történetben. Ha csak rágondolok a kis vakarcsra, máris mosolyognom kell. :) De van egy rész, ahol Tommal van együtt, ami szintén tök édes... lehetne, ha nem lenne tele veszekedéssel és nagyon hamar is lezárul. :(

Az egész sztoriban, mindkét évadában olyan fura, hogy mindenki terhes lesz. De komolyan. Nincs olyan páros, akinek ne lenne legalább 1 kölke, de általában van nekik 2-3 is. :D Tök vicces. Viszont kicsit nehezebb olvasni már így a vége felé, mert annyi a karakter, és annyira hasonló a nevük, hogy kicsit összefolyik, hogy ki kicsoda. xD

A Family Portait-t még nem olvastam végig, van belőle vissza 5 rész és úgy érzem csak most jön a java. :/ És most meg is kellett állnom az olvasásában, mert tényleg olyan rész következik, amit nem biztos, hogy szeretnék olvasni. Félek. Nem szeretem, ha rossz dolgok történnek a történetben, főleg ennyire a végén... És ha az lesz, amire gondolok, akkor pedig főleg! A kedvenc karakteremet lehet, hogy bántani fogják és nekem már most teljes görcsben van a gyomrom. Ugh...

Folyt. a 25. rész elolvasása után. :)

Fanfiction: 358 days

A '358 days' 358 nap eseményeit meséli el dióhéjban. Igazából csak pár napról olvashatunk a történet 11 része során. Szintén TWC, az ikrek szintén ikrek és megint csak van TH, mint 2008-ban voltak.

Megint csak drámáról van szó (miért olvasok folyton drámát, olyan hatással van rám, amit nem szeretek x"D).

Tom balsetet szenved és Bill minden nap bemegy hozzá a kórházba, várja, hogy felébredjen a kómából. És mikor azt mondják neki, hogy hamarosan lekapcsolják a gépekről, elhatározza, hogy felébreszti bátyját. Amolyan bed-time-story féleségeket olvas fel neki az életükről.

Az egész nagyon szomorú és szívet tépő, akkor is, ha csak fikció. Én totál kész vagyok az ilyenektől... De mégis, nagyon szép történet, jól van megírva, főleg Bill karaktere. Harcol az egyetlen testvéréért, szembeszáll az édesanyjával, aki kész lenne, hogy elengedje a fiát, de Bill erre nem hajlandó és eltökéltség lesz rajta úrrá. Ugh.

Megint csak azt kell mondanom, hogy megéri venni a fáradtságot és elolvasni. :)

Idézet 02

How many years have to pass me by?

How many tears must this poor girl cry?

Far too late... 

Fanfiction: Makes three...

Beside '#815' I have to mention other stories I really like too. This is not my only favourite. So...

Persze a #815 volt rám a legnagyobb hatással, de olvastam mást is, ami szintén megérdemli, hogy ki legyen emelve a történetek sűrűjéből.

Második kedvencem a 'Makes three', ami egy teljesen más világ, mint a #815. Vannak hasonlóságok, úgy, mint az, amilyen jól meg lett írva vagy az érthetősége. No meg a kidolgozottsága. Több, mint 50 fejezete van, így sokáig elvoltam vele, de csak úgy, mint más történeteknél, a hossza ellenére a végén olyan szomorú voltam és egyáltalán nem akartam, hogy véget érjen. Nem olyan drámai, mint a börtönben játszódó másik fic, de drámában így is bővelkedik, csak épp a másik fajta drámában.

A cím ebben az esetben sem túl sokat mondó. Makes three... whatever. :D (a történetnek van folytatása, aminek a címe kiegészíti ezt, így úgy már kap értelmet a cím:D de ez most lényegtelen) A rövid, egy mondatos leírás a történetből egy idézet. "Ez nem történhet meg. Még csak nem is lehetséges!" Ezzel így megint nem tudunk meg sokat, de a szereplőlista és a történet műfaja felcsillantotta a szememet. No meg a tekintélyes mennyiségű komment. Ha ennyien kommenteltek egy történethez, akkor azt mindig megéri elolvasni. Nem is volt kérdés, hogy belefogok a részek száma ellenére is.

TWC történetről beszélünk csak ismét. Mint mellékpáros megjelenik a GxG is, ezzel még nem találkoztam, de meg kell, hogy mondjam, ahogy az író leírta, az igazán tetszett. Ebben az esetben az ikrek ikrek maradtak és mint TH működtek a 2007-es időszakban.

A történet nagyon érzelemmel teli. A se veled se nélküled dolog nem az én asztalom... na meg az, hogy Bill a történet legvégéig nem akarta elfogadni, sőt gyűlölte a helyzetet, amibe került, az nagyon nem volt ínyemre. Tom ellenben teljesen odavolt az örömtől... Vicces, hogy az elején pont fordítva volt. Vagyis Bill akkor sem ugrott a bőréből örömében, de Tom meg nagyon ellene volt. Aztán Tom megbékélt a szituval, míg Bill a háta közepéig sem kívánta. Fura volt és kicsit kellemetlen, mert én azt vártam volna, hogy sokkal támogatóbb lesz, de nem így lett. A vége viszont nagyon klasszra sikerült. A történethez kitalált nem valós szereplők pedig csak feltették az íre a pontot. Van egy pszichológus, akihez az ikrek rendszeresen járnak és azok a jelenetek nagyon klasszak. :)

Ez a leírás a részemről tudom, hogy elég értelmetlen és érthetetlen, de nem akarok semmilyen poént lelőni...  Érdemes elolvasni, na. c:

ps.: Még egy apróság. David karakterét szinte egy történetben sem szeretem. Nem mintha az életben kedvelném őt. Sőt... Na mindegy. A karaktere itt is igazán idegesítő. >.< Ami meg számomra tök fura volt, az Simone karaktere. Nem tudom őt máshogy elképzelni, mint egy kedves, szeretettel teli nőt (amilyen fiúkat felnevelt... :D), de itt ő is sajnos az idegesítő kategória. Volt néhány megmozdulása, ami jó lett volna, de akkor meg Bill szakította félbe... ugh.

Napló: Romó

I miss Rome... actually I miss all Italy. We had a pretty nice 8 month together.

Fanfiction 01: best fanfiction ever

Szeptember elején belevetettem magam a THF történetei közé. Szépen, abc sorrendben haladva. Azonnal megakadt egy történeten a szemem. A címe semmit mondó, csak annyi "#815". Jelenthetett bármit. Azt gondoltam, az író csak egy random számot adott meg címnek. De nem erről van szó. Sokkal több rejlik a szám mögött. A történethez tartozó banner már többet sejtető volt. Izgatta a fantáziámat. Az előzetes alapján annyiban lettem felvilágosultabb, hogy egy twc sztoriról volt szó. Hát jó, azt szeretjük. :) Valamint, hogy a fic nagyon színes és szórakoztató lesz. Tom, mint börtönőr és kezdő rendőr, ahogy Georg, Gustav és Andreas is. :D Bill pedig... egy rab. De nem akármilyen. Aw, ha csak rágondolok egy hatalmas mosoly kúszik az ajkaimra és felcsillannak a szemeim. Bill a #815-ös számú rab. Akiről semmit nem tud senki, mégis az egész ország ismeri és féli a nevét. Vicces. De ez a történetről nem mondható el. A sztori dráma, de az a megríkató fajta, az a gyomrot összeszorító fajta dráma. Tom kíváncsi lesz Billre, és bár nem lenne szabad, mégis Bill közelébe férkőzik, hogy kiderítse mi van a félelem mögött, amit iránta éreznek az emberek. Ugye mondanom sem kell, hogy túl közel is kerülnek egymáshoz... Ó, de még mennyire.

A történet olyan részletességgel van kidolgozva, hogy az elképesztő. A nyelvezete érthető, aminek nagyon örültem, mert volt már, hogy olyan történetet olvastam, amiből a legtöbbször csak a "Bill" és "Tom" volt számomra érthető, a többi angol kifejezés túl felsőfok... >.<" 40-50 körül van a fejezetek száma és minden rész nagyon hosszú. 3 nap kellett, hogy elolvassam, de a 3. napra igazából már csak 3 vagy 4 rész maradt. A legjobb történet, amit valaha olvastam. Végig olyan izgatott voltam, egyetlen unalmas részt sem találnék a történetben. Persze tele van olyan helyzettel, ami a való életben sosem lenne megoldható, de ez fantáziavilág és semmit sem változtatnék meg csak mert nem lehetséges a való életben.

És durva, hogy milyen csavarokat tett a végére az író. Volt néhány rész, ahol padlót fogtam és alig tudtam rávenni magam, hogy olvassam, mert féltem, hogy rosszra fog fordulni a sztori. És tényleg volt néhány húzós jelenet... Na és a vége? Hatalmas, meghatározó, elképesztő. Az utolsó előtti részt körülbelül 3-szor annyi időbe telt elolvasnom, mint egy sima részt, mert a könnyeimtől nem láttam a betűket. Volt, hogy bőgtem egy-egy történeten évekkel ezelőtt, de ennyire még soha. Ennyire megrendített. És őszintén, ha rágondolok, még most is benedvesedik a szemem. De mit várjunk egy történettől, ami börtönben játszódik? Sejthető, hogy Bill a ficben nem zsebtolvajkodásért vagy bolti lopásért kerül rács mögé...

Aki teheti, rajongója a srácoknak, az mindenképp olvassa el.

Napló: early prep

I know that I'm a bit too early... but I want to be prepared enough. In the last years I wasn't and I had to think too hard about gifts. Or bought gifts in the last seconds. I don't want to do that this year. So I'll write down my little xmas gift list now and start to collect them and make them. I want to give pretty hand-made gifts my friends and my family too. I want to make lampions with the use of window paint. And stuff...

Recently I started to use window paint again. I was really into this some time ago. I really enjoy it. I made a really nice autumn atmosphere to my window. With colorful leaves, a tree and some pumpkins. I put on the other side of my window flower fairies. With pretty long red hair. They're so pretty. :3 I also made some halloween stuff. I'm so excited about halloween. This is my favourite part of the year. I love the mood of halloween, the customes, the lanterns, the symbols (black cat, pumpkin, witch, ghosts, bats, hounted castle), the creative things I can make with them. This year I will make pretty lanterns. I want to use techniques I haven't used before. To my window I'll make ghosts, bats, I want to do a haunted castle and I made now a black cat and a witch too. I'm really overexcited. :D Then after halloween I'll make a quick change in the design of my window look. I'm a huge fan of the Supernatural series and I made some stuff with window paint to my window. Symbols (like the colt, the Impala, some pretty black angel wings, and the tattoo Dean and Sam have on their chest), characters (Dean, Sam and of course Cas). And one more thing. I found a pretty fanart about Cas' hand print which was on Dean's shoulder after Cas pulled him out of hell. The handprint is bloody and wings are around it, also a silhouette of Cas in the middle of the hand. I will make picture about everything. I'm suck at explaning stuff in english. xD

This year I have another project I want to do. My own, hand-made Advent wreath! I love the wreaths my mom make every year but this year I wanted to try out myself. The plan is already done in my head and I have material already but this is still a bit early for Advent and stores are not selling the materials I need yet.

That's all for this post. Tschüss. c:

Napló: talking about the moon

The moon is so gorgeus since the day before yesterday. It's full now and yellow. I don't know if I've ever seen a yellow moon but it's really this coloured. Wow. And so bad it can't be captured with camera or something. Really bad.

look what I just found... :D

Napló: biiiiiiig fall goodies

Hát eljött az ősz, itt van újra, itt vagyok én is újra. :D

Szóval nyáron befejeztem a megkezdett nyalánkságokat, úgy mint BONES. Kivégeztem az eddigi részeket. Tartott úgy... 3-4 napig. :D Nem sokat aludtam, de kinek van arra ideje és kedve, mikor Bones-t is nézhetne inkább??

És mivel ősz van, azt jelenti, hogy elkezdődnek az új évadok. A Grey's, Bones, Glee premier részeket azon nyomban meg is szereztem és ki s végeztem őket még aznap. Nagyon izgis az összes. Más eleve a Bones utolsó évadának befejezése totális őrület volt, hát az új évadban sem fogják vissza magukat, de ennek nagyon örülünk! ^^ A Grey's kicsit már kezd lapos lenni szerintem, persze még mindig a kedvencem, de... vannak már sajnos szereplők, akikből baromi elegem van... :S Pl. a Callie-Arizona páros évődése nagyon uncsi. Kár, mert klassz páros voltak. A Derek-Meredith kettős viszont még mindig gyilkos, miattuk is már érdemes nézni. Bár a tény, hogy Christina elhagyja a sorozatot nagy sokk volt és ezért nagyon mérges vagyok a színésznőre és a készítőkre is. :(((

A Glee... baromi kíváncsi vagyok, hogyan fogják kiírni Cory-t. Őszintén, a 4. évadot ő tartotta össze és ez volt az évad, amiben teljesen beleszerettem. Erre most ez, nagy csalódás és érvágás. Az első részben meg benne sem volt. Hiányoltam, nagyon. Amúgy a premier rész isteni. Kurt és Blaine eljegyezték egymást, ez a legtutibb dolog, ami eddig a Glee 5 évadában történt!! :)

 

Na ma begyűjtöttem a legújabb, legfrisebb részeket is. Grey's 3-4-5. részek, Bones 4-5. rész, Glee 2. rész, Supernatural 1-2. részek és American Horror Story 1-2. részek. Nagyon remélem, hogy nővérem még nem nézte meg az AHS részeket!! Bár a 2. évadot sem fejeztem be, mert uncsinak találtam. Tuti befejezem majd... idővel. De most a 3. évadot jó lenne együtt nézni nővéremmel. Úgy se szeret azzal bajlódni, hogy letölti a részeket, aztán feliratot keresni hozzá és satöbbi, én viszont annál inkább. Haha. :)

Amúgy most a Supernatural-t kezdtem úgy egy hete újra nézni. Mármint előröl. Muszáj volt. Hiányzott nagyon. Most az 5. évad második felénél tartok már. Persze voltak részek, amiket átugrottam, mert nem kedvelem őket. De van pár isteni rész. Pl. mikor az Odaát találkozón vannak (épp most néztem, ezért ez jutott először eszembe). Az a sok Dean, meg Sam, meg ahogy eljátsszák őket. Halálos.
No meg mikor az időcsapdába kerülnek. Úúúú. Imádom. Gabriel amúgy is nagyon kedves szereplő számomra. Attól függetlenül, hogy egy igazi jerk. Angyalvonás. Aztán ott van... mikor Dean szellembeteg lesz. Hihi. Meg úgy általában az összes rész, amiben Cas is benne van. Aw, Destiel moments... hacsak rájuk gondolok repdes a szívem. :D

Na ennyit mára, tschüss!

Napló: visszatértem

hi.