Fanfiction: A beautiful disaster, Family portrait

Legutóbbi befejezett történetem a "A Beauiful Disaster" címet viseli. Egy 30 fejezetes cukiság. Nagyon élveztem olvasni, a karakterek jól megvannak írva.

Lássuk... a leírásból már sok minden kiderül a sztoriról (TWC ugye mondanom sem kell?). Bill egy divatmagazinnál dolgozik, Tom a zeneiparban. Bill épp szakított a párjával, mikor találkozik Tommal egy szórakozóhelyen, és eléggé összejönnek nekik a dolgok. Talán kicsit túl jól is. Miután mindketten visszatérnek New York-ba, nem tudnak nem egymásra gondolni, ezért keresni kezdik egymást és elég hamar is újra találkoznak. Kiderül, hogy Tomnak van egy 5 éves lánya, Serenity és az exe egy igazi bitch, szóval van mivel Billnek megbirkózni. Emellett a történet bővelkedik drámában, megcsalások, veszekedések, meg ami kell. Innentől nem mondok többet, de az biztos, hogy érdemes ezt is elolvasni. Egész jól ki lett dolgozva ez is, aminek igazán örülök. És a sztori folytatásos!

A Beautiful Disaster folytatása a "Family Portrait". A karakterek ugyanazok, bár Bill részéről sok új karakterrel ismerkedhetünk meg, ahogy sok információ kiderül a nem túl napfényes múltjáról... 25 részes, de a részek nagyon hosszúak, ezért eltart egy darabig, míg elolvassa az ember őket. De nem is baj, történésekben bővelkedik rendesen, néhány helyen vannak ugyan olyan részek, amiket jobban ki lehetett volna dolgozni, de összességében nagyon élvezetes olvasmány. Élvezetesebb, mint a BD.

A sztori elég nagy ugrással indít. 3 évet ugrunk az időben és ott kezdődik a történet. Már az első fejezet nekem nagyon-nagyon tetszett. Christian a legédesebb karakter, akiről valaha olvastam és őszinte leszek, az a dolog, ami közte és Bill között van a legédesebb dolog az egész történetben. Ha csak rágondolok a kis vakarcsra, máris mosolyognom kell. :) De van egy rész, ahol Tommal van együtt, ami szintén tök édes... lehetne, ha nem lenne tele veszekedéssel és nagyon hamar is lezárul. :(

Az egész sztoriban, mindkét évadában olyan fura, hogy mindenki terhes lesz. De komolyan. Nincs olyan páros, akinek ne lenne legalább 1 kölke, de általában van nekik 2-3 is. :D Tök vicces. Viszont kicsit nehezebb olvasni már így a vége felé, mert annyi a karakter, és annyira hasonló a nevük, hogy kicsit összefolyik, hogy ki kicsoda. xD

A Family Portait-t még nem olvastam végig, van belőle vissza 5 rész és úgy érzem csak most jön a java. :/ És most meg is kellett állnom az olvasásában, mert tényleg olyan rész következik, amit nem biztos, hogy szeretnék olvasni. Félek. Nem szeretem, ha rossz dolgok történnek a történetben, főleg ennyire a végén... És ha az lesz, amire gondolok, akkor pedig főleg! A kedvenc karakteremet lehet, hogy bántani fogják és nekem már most teljes görcsben van a gyomrom. Ugh...

Folyt. a 25. rész elolvasása után. :)

Fanfiction: 358 days

A '358 days' 358 nap eseményeit meséli el dióhéjban. Igazából csak pár napról olvashatunk a történet 11 része során. Szintén TWC, az ikrek szintén ikrek és megint csak van TH, mint 2008-ban voltak.

Megint csak drámáról van szó (miért olvasok folyton drámát, olyan hatással van rám, amit nem szeretek x"D).

Tom balsetet szenved és Bill minden nap bemegy hozzá a kórházba, várja, hogy felébredjen a kómából. És mikor azt mondják neki, hogy hamarosan lekapcsolják a gépekről, elhatározza, hogy felébreszti bátyját. Amolyan bed-time-story féleségeket olvas fel neki az életükről.

Az egész nagyon szomorú és szívet tépő, akkor is, ha csak fikció. Én totál kész vagyok az ilyenektől... De mégis, nagyon szép történet, jól van megírva, főleg Bill karaktere. Harcol az egyetlen testvéréért, szembeszáll az édesanyjával, aki kész lenne, hogy elengedje a fiát, de Bill erre nem hajlandó és eltökéltség lesz rajta úrrá. Ugh.

Megint csak azt kell mondanom, hogy megéri venni a fáradtságot és elolvasni. :)

Fanfiction: Makes three...

Beside '#815' I have to mention other stories I really like too. This is not my only favourite. So...

Persze a #815 volt rám a legnagyobb hatással, de olvastam mást is, ami szintén megérdemli, hogy ki legyen emelve a történetek sűrűjéből.

Második kedvencem a 'Makes three', ami egy teljesen más világ, mint a #815. Vannak hasonlóságok, úgy, mint az, amilyen jól meg lett írva vagy az érthetősége. No meg a kidolgozottsága. Több, mint 50 fejezete van, így sokáig elvoltam vele, de csak úgy, mint más történeteknél, a hossza ellenére a végén olyan szomorú voltam és egyáltalán nem akartam, hogy véget érjen. Nem olyan drámai, mint a börtönben játszódó másik fic, de drámában így is bővelkedik, csak épp a másik fajta drámában.

A cím ebben az esetben sem túl sokat mondó. Makes three... whatever. :D (a történetnek van folytatása, aminek a címe kiegészíti ezt, így úgy már kap értelmet a cím:D de ez most lényegtelen) A rövid, egy mondatos leírás a történetből egy idézet. "Ez nem történhet meg. Még csak nem is lehetséges!" Ezzel így megint nem tudunk meg sokat, de a szereplőlista és a történet műfaja felcsillantotta a szememet. No meg a tekintélyes mennyiségű komment. Ha ennyien kommenteltek egy történethez, akkor azt mindig megéri elolvasni. Nem is volt kérdés, hogy belefogok a részek száma ellenére is.

TWC történetről beszélünk csak ismét. Mint mellékpáros megjelenik a GxG is, ezzel még nem találkoztam, de meg kell, hogy mondjam, ahogy az író leírta, az igazán tetszett. Ebben az esetben az ikrek ikrek maradtak és mint TH működtek a 2007-es időszakban.

A történet nagyon érzelemmel teli. A se veled se nélküled dolog nem az én asztalom... na meg az, hogy Bill a történet legvégéig nem akarta elfogadni, sőt gyűlölte a helyzetet, amibe került, az nagyon nem volt ínyemre. Tom ellenben teljesen odavolt az örömtől... Vicces, hogy az elején pont fordítva volt. Vagyis Bill akkor sem ugrott a bőréből örömében, de Tom meg nagyon ellene volt. Aztán Tom megbékélt a szituval, míg Bill a háta közepéig sem kívánta. Fura volt és kicsit kellemetlen, mert én azt vártam volna, hogy sokkal támogatóbb lesz, de nem így lett. A vége viszont nagyon klasszra sikerült. A történethez kitalált nem valós szereplők pedig csak feltették az íre a pontot. Van egy pszichológus, akihez az ikrek rendszeresen járnak és azok a jelenetek nagyon klasszak. :)

Ez a leírás a részemről tudom, hogy elég értelmetlen és érthetetlen, de nem akarok semmilyen poént lelőni...  Érdemes elolvasni, na. c:

ps.: Még egy apróság. David karakterét szinte egy történetben sem szeretem. Nem mintha az életben kedvelném őt. Sőt... Na mindegy. A karaktere itt is igazán idegesítő. >.< Ami meg számomra tök fura volt, az Simone karaktere. Nem tudom őt máshogy elképzelni, mint egy kedves, szeretettel teli nőt (amilyen fiúkat felnevelt... :D), de itt ő is sajnos az idegesítő kategória. Volt néhány megmozdulása, ami jó lett volna, de akkor meg Bill szakította félbe... ugh.

Fanfiction 01: best fanfiction ever

Szeptember elején belevetettem magam a THF történetei közé. Szépen, abc sorrendben haladva. Azonnal megakadt egy történeten a szemem. A címe semmit mondó, csak annyi "#815". Jelenthetett bármit. Azt gondoltam, az író csak egy random számot adott meg címnek. De nem erről van szó. Sokkal több rejlik a szám mögött. A történethez tartozó banner már többet sejtető volt. Izgatta a fantáziámat. Az előzetes alapján annyiban lettem felvilágosultabb, hogy egy twc sztoriról volt szó. Hát jó, azt szeretjük. :) Valamint, hogy a fic nagyon színes és szórakoztató lesz. Tom, mint börtönőr és kezdő rendőr, ahogy Georg, Gustav és Andreas is. :D Bill pedig... egy rab. De nem akármilyen. Aw, ha csak rágondolok egy hatalmas mosoly kúszik az ajkaimra és felcsillannak a szemeim. Bill a #815-ös számú rab. Akiről semmit nem tud senki, mégis az egész ország ismeri és féli a nevét. Vicces. De ez a történetről nem mondható el. A sztori dráma, de az a megríkató fajta, az a gyomrot összeszorító fajta dráma. Tom kíváncsi lesz Billre, és bár nem lenne szabad, mégis Bill közelébe férkőzik, hogy kiderítse mi van a félelem mögött, amit iránta éreznek az emberek. Ugye mondanom sem kell, hogy túl közel is kerülnek egymáshoz... Ó, de még mennyire.

A történet olyan részletességgel van kidolgozva, hogy az elképesztő. A nyelvezete érthető, aminek nagyon örültem, mert volt már, hogy olyan történetet olvastam, amiből a legtöbbször csak a "Bill" és "Tom" volt számomra érthető, a többi angol kifejezés túl felsőfok... >.<" 40-50 körül van a fejezetek száma és minden rész nagyon hosszú. 3 nap kellett, hogy elolvassam, de a 3. napra igazából már csak 3 vagy 4 rész maradt. A legjobb történet, amit valaha olvastam. Végig olyan izgatott voltam, egyetlen unalmas részt sem találnék a történetben. Persze tele van olyan helyzettel, ami a való életben sosem lenne megoldható, de ez fantáziavilág és semmit sem változtatnék meg csak mert nem lehetséges a való életben.

És durva, hogy milyen csavarokat tett a végére az író. Volt néhány rész, ahol padlót fogtam és alig tudtam rávenni magam, hogy olvassam, mert féltem, hogy rosszra fog fordulni a sztori. És tényleg volt néhány húzós jelenet... Na és a vége? Hatalmas, meghatározó, elképesztő. Az utolsó előtti részt körülbelül 3-szor annyi időbe telt elolvasnom, mint egy sima részt, mert a könnyeimtől nem láttam a betűket. Volt, hogy bőgtem egy-egy történeten évekkel ezelőtt, de ennyire még soha. Ennyire megrendített. És őszintén, ha rágondolok, még most is benedvesedik a szemem. De mit várjunk egy történettől, ami börtönben játszódik? Sejthető, hogy Bill a ficben nem zsebtolvajkodásért vagy bolti lopásért kerül rács mögé...

Aki teheti, rajongója a srácoknak, az mindenképp olvassa el.

Napló: the funny thing is...

Ritkaszámba megy nálam, mikor elkap az ihlet. Hát tegnap pont egy ilyen alkalom volt. Istenem, mennyire jó volt! Nem kellett erőltetnem magam, nem kellett különböző zenék között kutakodnom, hogy ihletet kapjak tőlük, csak jött minden magától. De persze aztán fáradni kezdtem, és el is múlt az ihlet és most megint itt ülök a történet felett, amiből már tegnap megírtam három teljes oldalt és tudom, hogy akarom folytatni, mégsem megy... Végigolvastam egy történetet, hátha az ihlet elkap tőle, mert általában ez is segít, de ez a történet egy borzalom volt, egy tragikus sztori sok fájdalommal, szenvedéssel, alternatív halállal és most inkább borzalmasan érzem magam, mint ihlettel tele... :(

Napló: wae? naze? perché? why? warum? miért?

Miért teszem ezt folyton magammal? Megint beleestem abba a hülye hibába... T_____T

Megint beleolvastam. És megint csak a 42. részig jutottam... MERT CSAK 42 RÉSZ VAN KÉSZ BELŐLE!! A leges-legizgalmasabb résznél van vége a történetnek. Viki!! Ó, drága Viki, miért tetted ezt velem?! És basszus most bőgni akarok. De legalábbis jó ideig egy rohadt Bill vagy Tom képre ránézni semmiképp!! Brühühüühühühü... Már sosem fogom megtudni, hogy mi lett velük. Meghalt? Túlélte? Emlékezetvesztés? A gyerek meghal? Megint? Tom rájön? Tom otthagyja? Összejönnek? Elválnak? MI LESZ?! Meg... fogok... őrülni... ez... túl... sok... Viki... T______T

Aki ismeri Vikit, kérem mondja meg neki, hogy én még mindig várom, hogy visszatérjen. Tudom, hogy nem fog, de nem érdekel. Örökké ő lesz a kedvenc íróm az egész univerzumban. És hiányzik... fuck.

Napló: Tumblr sztorizgatás

Ma már szinte csak sztorizgatásra használom a tumblr-t. Van néhány igazán tehetséges író fent, akiknek hatalmas rajongójává váltam. De imádok minél több írót kipróbálni és beleolvasni az írásaikba. Tegnap találtam hát egy újabb írót. Ma sikerült beleolvasnom a legutóbbi sztorijába, aminek az a címe, hogy "Lost it all" vagyis elveszteni mindent. Legalábbis én így fordítanám, a történethez így illeszteném. A történet tetszik, az író viszont borzalmas nyelvtannal dolgozik, ami nagyon zavaró. Értem én, nem angol az anyanyelve, és ezt más íróknál sem szoktam szemre hányni. Viszont az ilyen írókat azonnal dobni szoktam és többé a blogjuk közelébe sem menni. Most viszont valamiért azt gondoltam, ez a történet jó, tetszik, miért ne írhatnám át egy kicsit? Végül is csak le akarom fordítani. Mindent úgy hagynék, ahogy van, csak persze nyelvtani hibák nélkül és pár helyen átfogalmazva, mert hát... a fogalmazás elég... alpári, mondjuk ki. És ez szintén nagyon nem tetszik. Így ezeket megváltoztatva, ide felrakom a részeket. Csak úgy. Mert tetszik. :D Régebben is voltak ilyen ötleteim, hogy angolul írt történeteket lefordítok magyarra és feldobom egy ilyen helyre. Akkor hát kezdjük el! Az első részt már le is fordítottam. Nem hosszúak a részek, így nem tartott sokáig. Remélem másnak is tetszeni fog. ^_^

Napló: fanfiction time!

Kettő napja kezdtem el írni ezt a bejegyzést, de csak odáig jutottam, hogy beírtam a címet... Ez gáz. Nagyon-nagyon szeretnék millió dolgot csinálni, de egyszerűn nincs időm vagy olyan fáradt vagyok, hogy leülök és mikor felnézek már este 10 van... >.< Rengeteg fanfic ötlet van a fejemben, de ahhoz, hogy elkezdjem és írjam, sokkal több időre lenne szükségem. :( Imádok írni, akkor is, ha nem vagyok valami jó. Mert tudom magamról, hogy nem vagyok olyan tehetséges. A jeleneteket sokszor elkapkodom, a szóhasználat vagy túl szleng vagy túl komoly és van, hogy össze-vissza írok dolgokat, amik még az életben sem lehetségesek. :D És csomószor van, hogy elkezdem írni a történetet, aztán visszaolvasom és legszívesebben átírnám az egészet. >.<

De emelett van egy csomó megkezdett történetem is, azokat is be szeretném fejezni, csak annyira ihlethiányos vagyok azokkal kapcsolatban... xD Ajj...

De ma csomó mindent elintéztem, úgyhogy most kicsit pihizek, vagyis írok. De miért érzem úgy magam már megint, mintha valamit elfelejtettem volna, mintha valami fontos dolgot nem csináltam volna meg?! Gyűlölöm ezt az érzést.