A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tokio hotel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tokio hotel. Összes bejegyzés megjelenítése

Tokio Hotel: csalódottság...

Számomra nagyon fontos, hogy itt, ebben a blogban, kiírhassak mindent magamból. Ez volt az elsődleges célja elvégre.
Tudom, hogy ez a téma nem olyasmi, ami sokakat érdekelne, de erre csak azt tudom mondani, hogy csukd be a szemed és lapozz tovább.
A blogom egyik fő témája ez is. Tokio Hotel rajongó vagyok 8 éve és ez ellen nem is tudok és nem is akarok mit tenni, mert szeretek a rajongójuk lenni. Pontosan úgy, ahogy szeretek Arashi, Kat-tun, Infinite, BAP, BoA, Kana Nishino, AFI, Adele, Bruno Mars, James Arthur vagy Ákos rajongója lenni. Nincs különbség.

És az a helyzet, hogy én egy nagyon türelmes ember vagyok, már ha a kedvenc zenészeimről van szó (más esetben sajnos kevésbé). Márpedig ha az ember lánya Tokio Hotel rajongó, akkor szükség van végtelen türelemre. 2009 októberjében jelent meg utolsó lemezük, a Humanoid. 4 évvel ezelőtt.
2009-ben miután kiadták a lemezt, persze sokáig még aktívak voltak, turnéztak, díjátadókon voltak, végig rohangászták az egész világot. És akkor még csak 20 évesek voltak az ikrek, a többiek meg 21 és 22 évesek. Mindenki meg volt őrülve értük, hiszen előtte volt az a szakadás, mikor Bill-t meg kellett műteni és nem beszélhetett, nem énekelhetett. Lefújtak egy egész turnét (sajnos nekem is jegyem volt az egyik koncertre, de sosem mehettem el...). Bár nem tudok erről a szakaszról sokat, mert őszintén, itt kicsit eltávolodtam tőlük. Egyrészt mert nem volt hír róluk, másrészt akkori legjobb barátnőm annyira más stílusú volt és próbáltam hasonlítani rá, ezért olyan zenéket hallgattam, a régieket pedig eltettem. És mire visszatértem, addigra 180 fokos fordulatot vett az egész Tokio Hotel világ. Lecsengett a Humanoid őrület és az ikrek bejelentették, hogy Los Angelesbe költöznek a sok rajongójuk miatt, mert nem bírják. Ezzel persze hatalmasat vétettek. Ott hagyták a szülőhazájukat, ott hagyták a rajongóikat, akik ezt nem nézték jó szemmel és nagyon sokan elpártoltak tőlük. Sajnálatos. Majd jött a nagy csend. 2011-ben még volt pár megjelenésük, de aztán semmi. Gustavot és Georgot ugye ott hagyták Németországban, ők meg Los Angelesben süttették a hasukat 2 egész évig. Ezalatt mi történt velük? Öö... körülbelül semmi. Mi rajongók persze tartottuk magunkban a lelket, hogy majd ha kipihenték magukat, jelentkeznek. Jelentkeztek is. Kitalálták maguknak a BTK App-et, ami ugye egy okostelefon alkalmazás, ezen keresztül posztolgatnak képeket, hülye idézeteket, vicces videókat... Több, mint a semmi. Emellett volt még a VIP call, amihez lehetett kérdéseket feltenni és ők hangüzenetekben válaszoltak rájuk. Ezek legtöbbször fél percesek sem voltak. De tavaly ezeket is beszüntették. Volt Tomnak naplója, de ez sem volt hosszú életű és ebből én semmit nem láttam, mert ez az én TH mentes időszakomban történt.
2 éve hallgatjuk azt a srácoktól, hogy hamarosan. Ez lett a Tokio Hotel jelszava. "Hamarosan". Hamarosan új lemez. Hamarosan jelentkezünk. Hamarosan új hírek.
Azt hiszem, a legtürelmesebb rajongók közé tartozom, de mára már én is bőven kifogytam belőle. Szívemet-lelkemet kidolgoztam azért, hogy ők továbbra is díjakat nyerjenek meg, akkor is, ha 2 éve nem csinálnak semmit, csak ülnek a babérjaikon. És mielőtt bárki azzal vádolna meg, hogy hálátlan, hisztis picsa vagyok, nem! Nem vagyok az. Mindig kitartottam mellettük, most is kitartok, most is ők az én elsőszámú kedvenceim, akkor is, ha Tom ezt a 2-3 éves időszakot arra használta, hogy becsajozzon, Bill arra használta, hogy agyon tetováltassa magát és kipróbálja a világ összes hajfestékét és hajhosszúságát, és még akkor is, ha ezalatt a 2-3 év alatt két kezemen megtudom számolni, hogy hányszor láthattam Georg-ot és Gustavot képen, videóban, hasonlóban. Ez borzalom.
Persze örülök én Tom és Ria állítólagos kapcsolatának, éljenek boldogan, ha ez kell nekik. Billnek is tetszenek a tetoválásai még úgy is, hogy szerintem egy marha, hogy megcsináltatta őket, még a frizurái is egész tűrhetőek. De azt képtelen vagyok elviselni, hogy míg ők a világsztárok életét élik LA-ben, addig Georg és Gustav Németországban gubbasztanak. Nem csoda, hogy többször fölreppent a pletyka, nincs is már Tokio Hotel, csak Kaulitz duó... Mit kellene hinnünk, ha ezt művelik velünk? És mindemellett megy a szöveg, hogy hamarosan új lemez... Idén nyáron azt mondta Tom, hogy 2013-ban lesz lemez. Sajnos december 17-e van már... Turnéról is volt szó.
Emlékszem, év elején mindenki azt mondogatta, 2013 a Tokio Hotel éve lesz. Hát nézzünk szembe a ténnyel, hogy nem így lett. 2013-ban csak annyit kaptunk tőlük, hogy van egy "G" betűvel kezdődő új szám, ami talán rajta lesz a lemezen, hogy már megvan az album címe, hogy állandóan stúdióznak. Amennyit ők állítólagosan a stúdióban töltenek, annyi idő alatt már 3 lemezt is fel lehetett volna venni... Jó, persze ott volt az ikreknek a DSDS tavaly, meg idén, de már annak is régen vége és nem vett azért az olyan sok időt el tőlük. Azt a felhajtást kellett volna megragadniuk és kiadni a lemezt. Ehelyett most megint minden síri csend, lassan ismét megfeledkezünk róla, hogy van egy Tokio Hotel.
És mi a legújabb "szenzáció", amit most kaptunk tőlük? Egy közös munka a Rock Maffiával, meg még valakivel. Egy dal, amiben még azt sem tudom eldönteni, hogy biztos Bill hangját hallom e. A dal pocsék, magamtól sosem hallgatnám meg és nem is fogom, akkor sem, ha Bill énekel benne. És megint egy olyan dolog, amivel csak húzzák az időt, odadobják a rajongók elé, mint egy csontot a kutya elé. Ezzel most megint elleszünk egy ideig, és talán nem nyaggatjuk őket a lemezzel, csak hogy ez nem fog összejönni nekik. Már mindenki baromi türelmetlen és nagyon csalódott.

EMA 2013: köszönet a köszönetért


dear Billa und Tomi...


<3

EMA 2013: It. is. official.

#EMAzing
#EMAzing

#EMAzing
#EMAzing
 Nem írtam egy ilyen posztot, mert nem volt mit bele írni... De most végre van valami, amit érdemes megemlíteni oh my gosh... Jelöltek voltunk mi, Alienek, az EMA-n legjobb rajongói tábor kategóriában és ugye mondanom sem kell, hogy MEGNYERTÜK!! ^____^ Olyan boldog a kicsi szívem... A srácok megint teljesen el vannak tűnve, az utolsó dolog, amire emlékszem, az a Durch dn Monsun projekt volt, de az is már mikor volt... :(
Természetesen hipercuki kis köszönővideót is kaptunk az ikrektől. Még nem néztem meg, ezt meghagyom holnapra, de képet láttam és... Bill most komolyan ugyanúgy néz ki, mint azelőtt, hogy leborotválta a haját. :D De cuki. Cukik, mindketten. :) És alig várom, hogy megnézzem a videót, amit azok a lányok csináltak, akik kint voltak LA-ben a srácoknál a stúdióban!! Vajon tényleg hallották az új dalt? Vajon milyen? Vajon mit beszélgettek? Vajon említettek valamit az ikrek? Az albumról? Turnéról? Aww... Túl sok kérdés. :D Ha én lettem volna ott, egész idő alatt a fülüket rágtam voltam némi infóért! Haha.
Ideje eljárni az ünnepi táncot, üvölteni egyet, elénekelni egy-két nótájukat és hülyén vigyorogni napokig... :D Mert ilyenek vagyunk mi, Alienek. A legjobb és legnagyobb rajongók a világon~ <3

Fanfiction: A beautiful disaster, Family portrait

Legutóbbi befejezett történetem a "A Beauiful Disaster" címet viseli. Egy 30 fejezetes cukiság. Nagyon élveztem olvasni, a karakterek jól megvannak írva.
Lássuk... a leírásból már sok minden kiderül a sztoriról (TWC ugye mondanom sem kell?). Bill egy divatmagazinnál dolgozik, Tom a zeneiparban. Bill épp szakított a párjával, mikor találkozik Tommal egy szórakozóhelyen, és eléggé összejönnek nekik a dolgok. Talán kicsit túl jól is. Miután mindketten visszatérnek New York-ba, nem tudnak nem egymásra gondolni, ezért keresni kezdik egymást és elég hamar is újra találkoznak. Kiderül, hogy Tomnak van egy 5 éves lánya, Serenity és az exe egy igazi bitch, szóval van mivel Billnek megbirkózni. Emellett a történet bővelkedik drámában, megcsalások, veszekedések, meg ami kell. Innentől nem mondok többet, de az biztos, hogy érdemes ezt is elolvasni. Egész jól ki lett dolgozva ez is, aminek igazán örülök. És a sztori folytatásos!
A Beautiful Disaster folytatása a "Family Portrait". A karakterek ugyanazok, bár Bill részéről sok új karakterrel ismerkedhetünk meg, ahogy sok információ kiderül a nem túl napfényes múltjáról... 25 részes, de a részek nagyon hosszúak, ezért eltart egy darabig, míg elolvassa az ember őket. De nem is baj, történésekben bővelkedik rendesen, néhány helyen vannak ugyan olyan részek, amiket jobban ki lehetett volna dolgozni, de összességében nagyon élvezetes olvasmány. Élvezetesebb, mint a BD.
A sztori elég nagy ugrással indít. 3 évet ugrunk az időben és ott kezdődik a történet. Már az első fejezet nekem nagyon-nagyon tetszett. Christian a legédesebb karakter, akiről valaha olvastam és őszinte leszek, az a dolog, ami közte és Bill között van a legédesebb dolog az egész történetben. Ha csak rágondolok a kis vakarcsra, máris mosolyognom kell. :) De van egy rész, ahol Tommal van együtt, ami szintén tök édes... lehetne, ha nem lenne tele veszekedéssel és nagyon hamar is lezárul. :(
Az egész sztoriban, mindkét évadában olyan fura, hogy mindenki terhes lesz. De komolyan. Nincs olyan páros, akinek ne lenne legalább 1 kölke, de általában van nekik 2-3 is. :D Tök vicces. Viszont kicsit nehezebb olvasni már így a vége felé, mert annyi a karakter, és annyira hasonló a nevük, hogy kicsit összefolyik, hogy ki kicsoda. xD
A Family Portait-t még nem olvastam végig, van belőle vissza 5 rész és úgy érzem csak most jön a java. :/ És most meg is kellett állnom az olvasásában, mert tényleg olyan rész következik, amit nem biztos, hogy szeretnék olvasni. Félek. Nem szeretem, ha rossz dolgok történnek a történetben, főleg ennyire a végén... És ha az lesz, amire gondolok, akkor pedig főleg! A kedvenc karakteremet lehet, hogy bántani fogják és nekem már most teljes görcsben van a gyomrom. Ugh...
Folyt. a 25. rész elolvasása után. :)

Fanfiction: 358 days

A '358 days' 358 nap eseményeit meséli el dióhéjban. Igazából csak pár napról olvashatunk a történet 11 része során. Szintén TWC, az ikrek szintén ikrek és megint csak van TH, mint 2008-ban voltak.
Megint csak drámáról van szó (miért olvasok folyton drámát, olyan hatással van rám, amit nem szeretek x"D).
Tom balsetet szenved és Bill minden nap bemegy hozzá a kórházba, várja, hogy felébredjen a kómából. És mikor azt mondják neki, hogy hamarosan lekapcsolják a gépekről, elhatározza, hogy felébreszti bátyját. Amolyan bed-time-story féleségeket olvas fel neki az életükről.
Az egész nagyon szomorú és szívet tépő, akkor is, ha csak fikció. Én totál kész vagyok az ilyenektől... De mégis, nagyon szép történet, jól van megírva, főleg Bill karaktere. Harcol az egyetlen testvéréért, szembeszáll az édesanyjával, aki kész lenne, hogy elengedje a fiát, de Bill erre nem hajlandó és eltökéltség lesz rajta úrrá. Ugh.
Megint csak azt kell mondanom, hogy megéri venni a fáradtságot és elolvasni. :)

Fanfiction: Makes three...

Beside '#815' I have to mention other stories I really like too. This is not my only favourite. So...

Persze a #815 volt rám a legnagyobb hatással, de olvastam mást is, ami szintén megérdemli, hogy ki legyen emelve a történetek sűrűjéből.
Második kedvencem a 'Makes three', ami egy teljesen más világ, mint a #815. Vannak hasonlóságok, úgy, mint az, amilyen jól meg lett írva vagy az érthetősége. No meg a kidolgozottsága. Több, mint 50 fejezete van, így sokáig elvoltam vele, de csak úgy, mint más történeteknél, a hossza ellenére a végén olyan szomorú voltam és egyáltalán nem akartam, hogy véget érjen. Nem olyan drámai, mint a börtönben játszódó másik fic, de drámában így is bővelkedik, csak épp a másik fajta drámában.
A cím ebben az esetben sem túl sokat mondó. Makes three... whatever. :D (a történetnek van folytatása, aminek a címe kiegészíti ezt, így úgy már kap értelmet a cím:D de ez most lényegtelen) A rövid, egy mondatos leírás a történetből egy idézet. "Ez nem történhet meg. Még csak nem is lehetséges!" Ezzel így megint nem tudunk meg sokat, de a szereplőlista és a történet műfaja felcsillantotta a szememet. No meg a tekintélyes mennyiségű komment. Ha ennyien kommenteltek egy történethez, akkor azt mindig megéri elolvasni. Nem is volt kérdés, hogy belefogok a részek száma ellenére is.
TWC történetről beszélünk csak ismét. Mint mellékpáros megjelenik a GxG is, ezzel még nem találkoztam, de meg kell, hogy mondjam, ahogy az író leírta, az igazán tetszett. Ebben az esetben az ikrek ikrek maradtak és mint TH működtek a 2007-es időszakban.
A történet nagyon érzelemmel teli. A se veled se nélküled dolog nem az én asztalom... na meg az, hogy Bill a történet legvégéig nem akarta elfogadni, sőt gyűlölte a helyzetet, amibe került, az nagyon nem volt ínyemre. Tom ellenben teljesen odavolt az örömtől... Vicces, hogy az elején pont fordítva volt. Vagyis Bill akkor sem ugrott a bőréből örömében, de Tom meg nagyon ellene volt. Aztán Tom megbékélt a szituval, míg Bill a háta közepéig sem kívánta. Fura volt és kicsit kellemetlen, mert én azt vártam volna, hogy sokkal támogatóbb lesz, de nem így lett. A vége viszont nagyon klasszra sikerült. A történethez kitalált nem valós szereplők pedig csak feltették az íre a pontot. Van egy pszichológus, akihez az ikrek rendszeresen járnak és azok a jelenetek nagyon klasszak. :)
Ez a leírás a részemről tudom, hogy elég értelmetlen és érthetetlen, de nem akarok semmilyen poént lelőni...  Érdemes elolvasni, na. c:

ps.: Még egy apróság. David karakterét szinte egy történetben sem szeretem. Nem mintha az életben kedvelném őt. Sőt... Na mindegy. A karaktere itt is igazán idegesítő. >.< Ami meg számomra tök fura volt, az Simone karaktere. Nem tudom őt máshogy elképzelni, mint egy kedves, szeretettel teli nőt (amilyen fiúkat felnevelt... :D), de itt ő is sajnos az idegesítő kategória. Volt néhány megmozdulása, ami jó lett volna, de akkor meg Bill szakította félbe... ugh.

Fanfiction 01: best fanfiction ever

Szeptember elején belevetettem magam a THF történetei közé. Szépen, abc sorrendben haladva. Azonnal megakadt egy történeten a szemem. A címe semmit mondó, csak annyi "#815". Jelenthetett bármit. Azt gondoltam, az író csak egy random számot adott meg címnek. De nem erről van szó. Sokkal több rejlik a szám mögött. A történethez tartozó banner már többet sejtető volt. Izgatta a fantáziámat. Az előzetes alapján annyiban lettem felvilágosultabb, hogy egy twc sztoriról volt szó. Hát jó, azt szeretjük. :) Valamint, hogy a fic nagyon színes és szórakoztató lesz. Tom, mint börtönőr és kezdő rendőr, ahogy Georg, Gustav és Andreas is. :D Bill pedig... egy rab. De nem akármilyen. Aw, ha csak rágondolok egy hatalmas mosoly kúszik az ajkaimra és felcsillannak a szemeim. Bill a #815-ös számú rab. Akiről semmit nem tud senki, mégis az egész ország ismeri és féli a nevét. Vicces. De ez a történetről nem mondható el. A sztori dráma, de az a megríkató fajta, az a gyomrot összeszorító fajta dráma. Tom kíváncsi lesz Billre, és bár nem lenne szabad, mégis Bill közelébe férkőzik, hogy kiderítse mi van a félelem mögött, amit iránta éreznek az emberek. Ugye mondanom sem kell, hogy túl közel is kerülnek egymáshoz... Ó, de még mennyire.
A történet olyan részletességgel van kidolgozva, hogy az elképesztő. A nyelvezete érthető, aminek nagyon örültem, mert volt már, hogy olyan történetet olvastam, amiből a legtöbbször csak a "Bill" és "Tom" volt számomra érthető, a többi angol kifejezés túl felsőfok... >.<" 40-50 körül van a fejezetek száma és minden rész nagyon hosszú. 3 nap kellett, hogy elolvassam, de a 3. napra igazából már csak 3 vagy 4 rész maradt. A legjobb történet, amit valaha olvastam. Végig olyan izgatott voltam, egyetlen unalmas részt sem találnék a történetben. Persze tele van olyan helyzettel, ami a való életben sosem lenne megoldható, de ez fantáziavilág és semmit sem változtatnék meg csak mert nem lehetséges a való életben.
És durva, hogy milyen csavarokat tett a végére az író. Volt néhány rész, ahol padlót fogtam és alig tudtam rávenni magam, hogy olvassam, mert féltem, hogy rosszra fog fordulni a sztori. És tényleg volt néhány húzós jelenet... Na és a vége? Hatalmas, meghatározó, elképesztő. Az utolsó előtti részt körülbelül 3-szor annyi időbe telt elolvasnom, mint egy sima részt, mert a könnyeimtől nem láttam a betűket. Volt, hogy bőgtem egy-egy történeten évekkel ezelőtt, de ennyire még soha. Ennyire megrendített. És őszintén, ha rágondolok, még most is benedvesedik a szemem. De mit várjunk egy történettől, ami börtönben játszódik? Sejthető, hogy Bill a ficben nem zsebtolvajkodásért vagy bolti lopásért kerül rács mögé...

Aki teheti, rajongója a srácoknak, az mindenképp olvassa el.


My music: Almost Alice


Van ez a szám. "Strange" az Almost Alice lemezről. Imádom. Nagyon más a megszokott Tokio Hotel számokhoz képest. Mikor meghallottam benne Bill hangját, azonnal beleszerettem. Aztán meghallottam Kerli hangját... és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyivel jobban hangzanak, ha ő nem nyávogna a dalban. Szerintem nem szép a hangja és ezt nem csak elfogultság miatt mondom. Persze, elfogult vagyok Bill hangjával szemben, de mégis, Kerli úgy énekel a dalban, mintha valaki húzná a haját. És ez annyira bosszantó és idegesítő. Mert ez egy nagyon jó dal! Lenne.

Napló: wae? naze? perché? why? warum? miért?

Miért teszem ezt folyton magammal? Megint beleestem abba a hülye hibába... T_____T
Megint beleolvastam. És megint csak a 42. részig jutottam... MERT CSAK 42 RÉSZ VAN KÉSZ BELŐLE!! A leges-legizgalmasabb résznél van vége a történetnek. Viki!! Ó, drága Viki, miért tetted ezt velem?! És basszus most bőgni akarok. De legalábbis jó ideig egy rohadt Bill vagy Tom képre ránézni semmiképp!! Brühühüühühühü... Már sosem fogom megtudni, hogy mi lett velük. Meghalt? Túlélte? Emlékezetvesztés? A gyerek meghal? Megint? Tom rájön? Tom otthagyja? Összejönnek? Elválnak? MI LESZ?! Meg... fogok... őrülni... ez... túl... sok... Viki... T______T

Aki ismeri Vikit, kérem mondja meg neki, hogy én még mindig várom, hogy visszatérjen. Tudom, hogy nem fog, de nem érdekel. Örökké ő lesz a kedvenc íróm az egész univerzumban. És hiányzik... fuck.

Napló: Tumblr sztorizgatás

Ma már szinte csak sztorizgatásra használom a tumblr-t. Van néhány igazán tehetséges író fent, akiknek hatalmas rajongójává váltam. De imádok minél több írót kipróbálni és beleolvasni az írásaikba. Tegnap találtam hát egy újabb írót. Ma sikerült beleolvasnom a legutóbbi sztorijába, aminek az a címe, hogy "Lost it all" vagyis elveszteni mindent. Legalábbis én így fordítanám, a történethez így illeszteném. A történet tetszik, az író viszont borzalmas nyelvtannal dolgozik, ami nagyon zavaró. Értem én, nem angol az anyanyelve, és ezt más íróknál sem szoktam szemre hányni. Viszont az ilyen írókat azonnal dobni szoktam és többé a blogjuk közelébe sem menni. Most viszont valamiért azt gondoltam, ez a történet jó, tetszik, miért ne írhatnám át egy kicsit? Végül is csak le akarom fordítani. Mindent úgy hagynék, ahogy van, csak persze nyelvtani hibák nélkül és pár helyen átfogalmazva, mert hát... a fogalmazás elég... alpári, mondjuk ki. És ez szintén nagyon nem tetszik. Így ezeket megváltoztatva, ide felrakom a részeket. Csak úgy. Mert tetszik. :D Régebben is voltak ilyen ötleteim, hogy angolul írt történeteket lefordítok magyarra és feldobom egy ilyen helyre. Akkor hát kezdjük el! Az első részt már le is fordítottam. Nem hosszúak a részek, így nem tartott sokáig. Remélem másnak is tetszeni fog. ^_^

O Music Awards 06


O Music Awards 05: last minute

Komolyan már mindjárt megőrülök az idegességtől >.< Mindjárt vége az OMA-nak!! Már csak... 5 óra és 8 perc van vissza. És már nem is tudok többet szavazni. Leszavaztam a napi limitemet... A twitteremmel is. Csak mindenki azt írogatja ki facséra, meg mindenhova, hogy megyünk lefelé és mindenkinek szavazni kell, mert veszítünk, sötöbö. Elegem van az ilyen kiírásokból. Csak még jobban megbasszák az agyam. Így is elég ideges vagyok, alváshiány, rohadt meleg, erre még ez is... De hálisten ennek is vége ma és most egy ideig tényleg pihi van, mert több szavazós szarság nem lesz már idén. Hállelúja. Már csak az album megjelenés előtt kell szétizgulnom magam, de azt nem fogom bánni. :D
De most egyenlőre szeretném kialudni magam, aztán szeretnék belehúzni a fordításba, mert megint le vagyok maradva 2(!!) résszel. >.< Utálom magam. Aztán nézni akarom azt a három (vagy inkább kettő...) sorozatot, amit elkezdtem. És jövő héten vége a Gu-nak, szóval jövő héttől fordíthatom a saját tempómban a saját projektjeimet. FUCK YEAH! :D
Na most barackzaba és... hát őszintén, nem hiszem, hogy ma fordítok. Ma sem... Holnap talán. Még csak az első negyeddel vagyok meg... :'( De nem baj, túl ideges és fáradt vagyok.

O Music Awards 03: happineess~

Aww~ Végre felértem a Top Level-be!! :D Annyira örülök neki. Szóval mostantól 900-at tudok majd szavazni. Vagy 1000-et? Ma 100-at szavaztam, majd szintet léptem, aztán a top levelen 900-at szavazhattam, lehet, hogy holnap is 1000-et szavazhatok. Fú, mindenesetre fél óra alatt adtam le a szavazatokat. D: Nagyon elfáradt a kezem... >.< De megéri, jó cél érdekében teszem, csak ez lebeg a szemem előtt, meg ez...

O music awards 01

Épp hogy kihevertük az MMM borzalmait, máris nyakunkba vehetjük az újabb szavazásokat. Nos, felköthetik a kis gatyájukat a rajongók, mert az Alienek itt vannak, aktívak, mint az állat. XD Szóval O Music Awards. Tavaly és előtte is az Alienek nyerték of course a Best Fan Army címet. :P Mondjuk tavaly sokkal többet lehetett szavazni, azt jobban csíptem, de az idei sem rossz... Csak "későn" kezdtem el szavazni. A rajongói listán jobb helyezést szerettem volna elérni... :/ Ez van. Majd jövőre belehúzok. :D A szavazást akkor sem adom fel. Ezerrel nyomom a maximális szavazatszámokat FB-vel és Twitter-rel egyaránt.
Nagyon kíváncsi leszek az eredményre. Mondjuk én már most tök kész vagyok az idegességtől. XD Pedig még több, mint 20 nap van vissza az eredményig. Hajrá!
Imádom ezeket a semmitmondók kis szösszenet bejegyzéseimet XD Elkezdem úgy, hogy terveim szerint sokat írok a témához, de végül sehova nem lyukadok ki. lol

Napló: collection time!

I wanted to share somewhere my Tokio Hotel collection, just didn't find the right place. I will do it here. I don't care anymore. xD So... I started to collect my stuff in 2006. My first album was their first album I guess... it was 7 years ago, and my memory sucks xD My first was the Schrei I think. Or I had the Schrei so laut du kannst first. I remember the place and the time when I got that album. I was shopping with my mom and I found the album in the supmarket. I asked for it and my mom was superkind. :D After that I bought ÜEDW and Spring nicht and their 2 dvds. After that I sold them. XD Dunno why... But I felt bad and bought them again some time later.
I'm superproud of my TH collection. Not so big... but I have those albums and dvds that I really wanted to have. The list...
  • Durch den Monsun single
  • Schrei single
  • Schrei album
  • Der Letzte Tag single I
  • Der Letzte Tag single II
  • Zimmer 483 album
  • ÜEDW single
  • Spring nicht single
  • An deiner Seite single
  • Monsoon single
  • Ready set go single
  • Automatic single
  • Humanoid album (made for Hungary)
  • Humanoid album (english)
  • Humanoid album (german deluxe)
  • Humanoid City Live album
  • Best of album (english-german deluxe)
  • Leb die Sekunde dvd
  • Schrei Live dvd
  • Zimmer 483 dvd (limited edition)
  • Humanoid City Live dvd
I bought Rette mich with some other albums but I got the wrong CD in Rette mich's CD case... lol
And I have a Bed & Breakfast album too! Haha :D 
I need still the Schrei so laut du kannst (I had it but sold it...ugh) album and Rette mich of course.

Napló: Stuff... out of my mind

First of all, if you're az Alien... send me a friend invite on last.fm. I want to collect a lot of Alien friend. ^^ My name is CosmicDriver (because I love Lead, a japanese boygroup and they have a song called Cosmic Drive. I don't know, just liked this title... :D ).
I should translate... but I can't concentrate bacause I've read my new favourite TH story and I'm so hyper now... :D The story is about Tom, his role is the sociopath. Not really, they want to set it up as if he were a sociopath. Really exciting and eventful. So bad it's just 29 chapter long... >.<
I love the writer. She's a really talented girl I think. I love her all stories. Her writings are so real and easy to read, easy to understand, easy to put myself into the main character role. I knew one other girl whose writing had this effect on me. But maybe this time it's much more. I can imagine these scenes to happen. And I'm so in love these kind of stories... :D I'm crazy about them. I can't wait to read another. With any topic. 
So I'm into translating these days... weeks. We have this project with my bf. We're translating the Gu Family Book. This is a korean historical drama. I don't like historical movies, but I'm so in love with one character... I have to see his end of the story. But I'm so late... I'm always late... x"D I just can't force myself to do it... I'm sucks I know... :"D We are done with 13 episodes and we have still another 10 or more. I enjoy this work but so exhausting and there's a lot of phrases that I can't understand... >.<
This version of Durch den Monsun is so beautiful... I really love it. I just found it on my old computer when I saved all my times before we delete all the stuff. I found it and I feel the old feelings again... I like it. :) I like to remember my first period of me being a Tokio Hotel fan. I had some bad periods in my past but not this. With Tokio Hotel I started to walk the good path. Then I lost myself again but I find my way to the guys again and I'm happier than ever. I'm sorry if this sound childish or weird. Maybe some people didn't feel like this before. They should find their heroes too. It's a pretty good feeling. c:

MMM 2013: cheaters and sh*t

Let's continue my previous post about MMM (Musical March Madness).

So this year, our first opponent is My Bloody Valentine. I don't know this band, never heard any of their songs... And I don't care about them. The point is that we were (Tokio Hotel was) in the winner position for days after the voting has begun. Here's the picture:

But! After this, MBV's votes started increasing. In 3 days they reached 4%. And now, one week after the poll beginning, the difference between ToHo and MBV is less than 1%. How can it be possible, you ask? No, it's impossible. This is the result of their cheating. Some ToHo haters began to use cheating program or sites, I don't know because I don't understand these things...
Let's see. Tokio Hotel has 3,3 million fans on Facebook, and MBV has 300 thousand. Yes, total possible that with these numbers MBV can beat us... -___- So, we, Aliens started write letters, little messages to MTV in every possible way. On their every post on Facebook, on Twitter, etc. The result is one little message from MTV.
And I was like... "Thank you MTV for the nothing!" I was desperate, I was sad, I was depressed. I know, I shouldn't have but if it's about Tokio Hotel, my Alien mode turn on and my warrior spirit comes out. I'm a fan, my job is win every competition for my precious boys.
After these things, MTV started delete MBV's votes. -10%. It's almost nothing. From their 40%. That's all they're found suspicious. Again, thank you, MTV, for the nothing. And now, today is the final day of this round and our number almost equal. At night it was equal! But now we increased some vantage...
This picture above was posted by Tokio Hotel Japan on Facebook.

My heart is beating like crazy. I don't know when will they close the poll, but I hope it's soon. In LA it's still early morning though... I can't even look at the poll results... Oh mein Gott.
But I got so my love on tumblr from my Alien family... :) And of course on Facebook. And that's so awesome. I'm happy 'cause I'm a member of a big family. This is the only place I really belong.







Sorry... I needed some happiness in this post. :D

Power Ranger Power Aktiviert!!!!