Fanfiction: 358 days

A '358 days' 358 nap eseményeit meséli el dióhéjban. Igazából csak pár napról olvashatunk a történet 11 része során. Szintén TWC, az ikrek szintén ikrek és megint csak van TH, mint 2008-ban voltak.

Megint csak drámáról van szó (miért olvasok folyton drámát, olyan hatással van rám, amit nem szeretek x"D).

Tom balsetet szenved és Bill minden nap bemegy hozzá a kórházba, várja, hogy felébredjen a kómából. És mikor azt mondják neki, hogy hamarosan lekapcsolják a gépekről, elhatározza, hogy felébreszti bátyját. Amolyan bed-time-story féleségeket olvas fel neki az életükről.

Az egész nagyon szomorú és szívet tépő, akkor is, ha csak fikció. Én totál kész vagyok az ilyenektől... De mégis, nagyon szép történet, jól van megírva, főleg Bill karaktere. Harcol az egyetlen testvéréért, szembeszáll az édesanyjával, aki kész lenne, hogy elengedje a fiát, de Bill erre nem hajlandó és eltökéltség lesz rajta úrrá. Ugh.

Megint csak azt kell mondanom, hogy megéri venni a fáradtságot és elolvasni. :)

Fanfiction: Makes three...

Beside '#815' I have to mention other stories I really like too. This is not my only favourite. So...

Persze a #815 volt rám a legnagyobb hatással, de olvastam mást is, ami szintén megérdemli, hogy ki legyen emelve a történetek sűrűjéből.

Második kedvencem a 'Makes three', ami egy teljesen más világ, mint a #815. Vannak hasonlóságok, úgy, mint az, amilyen jól meg lett írva vagy az érthetősége. No meg a kidolgozottsága. Több, mint 50 fejezete van, így sokáig elvoltam vele, de csak úgy, mint más történeteknél, a hossza ellenére a végén olyan szomorú voltam és egyáltalán nem akartam, hogy véget érjen. Nem olyan drámai, mint a börtönben játszódó másik fic, de drámában így is bővelkedik, csak épp a másik fajta drámában.

A cím ebben az esetben sem túl sokat mondó. Makes three... whatever. :D (a történetnek van folytatása, aminek a címe kiegészíti ezt, így úgy már kap értelmet a cím:D de ez most lényegtelen) A rövid, egy mondatos leírás a történetből egy idézet. "Ez nem történhet meg. Még csak nem is lehetséges!" Ezzel így megint nem tudunk meg sokat, de a szereplőlista és a történet műfaja felcsillantotta a szememet. No meg a tekintélyes mennyiségű komment. Ha ennyien kommenteltek egy történethez, akkor azt mindig megéri elolvasni. Nem is volt kérdés, hogy belefogok a részek száma ellenére is.

TWC történetről beszélünk csak ismét. Mint mellékpáros megjelenik a GxG is, ezzel még nem találkoztam, de meg kell, hogy mondjam, ahogy az író leírta, az igazán tetszett. Ebben az esetben az ikrek ikrek maradtak és mint TH működtek a 2007-es időszakban.

A történet nagyon érzelemmel teli. A se veled se nélküled dolog nem az én asztalom... na meg az, hogy Bill a történet legvégéig nem akarta elfogadni, sőt gyűlölte a helyzetet, amibe került, az nagyon nem volt ínyemre. Tom ellenben teljesen odavolt az örömtől... Vicces, hogy az elején pont fordítva volt. Vagyis Bill akkor sem ugrott a bőréből örömében, de Tom meg nagyon ellene volt. Aztán Tom megbékélt a szituval, míg Bill a háta közepéig sem kívánta. Fura volt és kicsit kellemetlen, mert én azt vártam volna, hogy sokkal támogatóbb lesz, de nem így lett. A vége viszont nagyon klasszra sikerült. A történethez kitalált nem valós szereplők pedig csak feltették az íre a pontot. Van egy pszichológus, akihez az ikrek rendszeresen járnak és azok a jelenetek nagyon klasszak. :)

Ez a leírás a részemről tudom, hogy elég értelmetlen és érthetetlen, de nem akarok semmilyen poént lelőni...  Érdemes elolvasni, na. c:

ps.: Még egy apróság. David karakterét szinte egy történetben sem szeretem. Nem mintha az életben kedvelném őt. Sőt... Na mindegy. A karaktere itt is igazán idegesítő. >.< Ami meg számomra tök fura volt, az Simone karaktere. Nem tudom őt máshogy elképzelni, mint egy kedves, szeretettel teli nőt (amilyen fiúkat felnevelt... :D), de itt ő is sajnos az idegesítő kategória. Volt néhány megmozdulása, ami jó lett volna, de akkor meg Bill szakította félbe... ugh.