Mióta kint voltam Olaszban, azóta sokkal elkötelezettebb és sokkal védelmezőbb vagyok az állatokkal szemben. És ebben legnagyobb szerepet az játssza, ahogy vendéglátóim bántak az állatokkal. Ahogy anyuka kifejtette a véleményét arról, hogy mennyire nem bírja őket és én ettől minden alkalommal olyan ideges és dühös lettem. Főleg, mikor arról beszélt, hogy el kéne tenni láb alól a macskákat. Csupán pár éve éltek ők abban a házban, azok a macskák pedig sokkal régebb óta járták azokat az ösvényeket át a kertjükön! Nem mondhatja a macskának, hogy márpedig neki másik útvonalat kell keresnie, ha a-ból b-be akar eljutni, mert ő ezt nem nézi jó szemmel. Nem mintha olyan hű de sűrűn találkoztunk volna össze azokkal a bizonyos macskákkal. Bár azt kívántam, hogy jöjjenek sűrűbben, és csak idegesítsék anyukát, ugyanakkor nem akartam, hogy a közelében legyenek, mert tényleg képes lett volna eltüntetni őket zokszó nélkül.
Volt pár vicces szitu, amiről anyuka a mai napig nem tud és ez így van jól. Haha. Mikor a macska az erkélyen mászkált és felágaskodott az ablakra, én pedig mellette ültem bent a kanapén és magamban röhögtem a szitun. Vagy mikor a két macska ott ücsörgött nagyon sokáig a kertben. A kert egy nagy dombos rész volt, tele növényekkel, meg két olajbogyófával és ők ott kuksoltak, néztek befelé az ajtón. Annyira édesek voltak! De persze nem rohanhattam ki és simogathattam őket agyon, mert ott volt anyuka... Pedig a kisgyerek odavan az állatokért. Ha meglát egy macskát, azonnal elkezd rohanni felé és kiabálja, hogy cica, cica! Nagyon aranyos. Ha kutyákról van szó, azokat meg még jobban imádja, bár persze tart tőlük, de ez jogos. És ha volt lehetősége, akkor én hagytam is neki, hogy játsszon az állatokkal. Mert miért kell eltiltani tőle? El van szegény tiltva elég sok dologtól... Grr.
Én nagyon szeretem a macskákat és kutyákat. Általános iskola 3. osztályában költöztünk kertes házba, ha jól emlékszem, addig lakásban laktunk, szóval állatunk nem volt. Bár egyszer sikerült egy cicát kikönyörögnöm anyuéktól és aztán ő jött velünk a kertes házba is. A mamámnál volt mindig valami állat. Nagybátyámnak volt egy németjuhásza, őt imádtam, bár sokszor be volt zárva sajnos és aztán eltűnt és nem került elő. A mama inkább macskás típus. Mindig volt cica nála. Egyszer volt nekem is, nővéremnek is "sajátja". Nekem egy fehér, és Monti-nak neveztem el, a Monteverest fehér hegycsúcsairól, nővéremnek egy fekete színű volt, de már nem emlékszem hogy hívták. Sajnos az én cicám aztán nem sokkal elpusztult. Lett helyette másik, de nagyon félénk cica volt. :( Volt egy időszak, mikor a nagyinál több, mint 10 macska volt egyszerre. Nem tudom miért, de szeretett kóbor cicákat befogadni, talán ezért. Sajnos megbetegedtek és elpusztultak. Utána vörös cicák voltak, és utánuk megint vörösek. Most egy cica van csak. Ketten voltak, de Garfield (vörös, hosszú bundája miatt) eltűnt egy ideje. :(
Nálunk is volt már egy pár cica. Miután meglett a kutyusunk, Tappancs, a másik mamám kutyáját is idehoztuk, Alexet, de ő elszökött és eltűnt. :( Aztán egyik nyáron Diósdon voltunk esküvőn és volt pár cica ott, közülük hoztunk el kettőt, egy fekete perzsát és egy cirmost. A kis feketét Tappi folyton a szőrénél fogva hurcolta, mint valami plüssállatot. Nem bántotta, csak ide-oda cipelte. Szegényke elég félénk és gyengécske volt, nem élt sokáig. Nagyon sajnáltam. A cirmossal nem emlékszem már mi történt. Aztán rá pár évre anya hozott haza egy cicát, egy fehér-cirmost. Már felnőtt cica volt, de szerettem nagyon. Legutóbb pedig 2 vagy 3 éve lettek cicáink. Két picike. Loszti (mert eleinte alig láttuk, folyton elbújt, a lost szóból), a másik pedig végül a Pácsó nevet kapta. Tudom, röhejes... :D Sajnos mindkettő elpusztult mialatt én Olaszországban voltam... :"( Nagyon hiányoznak. Annyira szerettem őket.
A KÉPEK MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTS:
(Garfield itt még pici volt)
(Garfield tesvérkéje, a nevében nem egyeztünk meg, én is és a nagyis is máshogy hívja:D)
(ők itt szintén Garfield-ék, csak már nagyok)
(Ő volt Pácsó, félénk cicus volt, de szeretett játszani)
(Ő volt Loszti, nagyon nyugodt, kalandvágyó és kíváncsi, szerette a kutyákat cukkolni)
(Ő pedig Molly, a mi kis terelőkutyánk)
(és Tappancs, nagyon kedves és ragaszkodó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése