Beside '#815' I have to mention other stories I really like too. This is not my only favourite. So...
Persze a #815 volt rám a legnagyobb hatással, de olvastam mást is, ami szintén megérdemli, hogy ki legyen emelve a történetek sűrűjéből.
Második kedvencem a 'Makes three', ami egy teljesen más világ, mint a #815. Vannak hasonlóságok, úgy, mint az, amilyen jól meg lett írva vagy az érthetősége. No meg a kidolgozottsága. Több, mint 50 fejezete van, így sokáig elvoltam vele, de csak úgy, mint más történeteknél, a hossza ellenére a végén olyan szomorú voltam és egyáltalán nem akartam, hogy véget érjen. Nem olyan drámai, mint a börtönben játszódó másik fic, de drámában így is bővelkedik, csak épp a másik fajta drámában.
A cím ebben az esetben sem túl sokat mondó. Makes three... whatever. :D (a történetnek van folytatása, aminek a címe kiegészíti ezt, így úgy már kap értelmet a cím:D de ez most lényegtelen) A rövid, egy mondatos leírás a történetből egy idézet. "Ez nem történhet meg. Még csak nem is lehetséges!" Ezzel így megint nem tudunk meg sokat, de a szereplőlista és a történet műfaja felcsillantotta a szememet. No meg a tekintélyes mennyiségű komment. Ha ennyien kommenteltek egy történethez, akkor azt mindig megéri elolvasni. Nem is volt kérdés, hogy belefogok a részek száma ellenére is.
TWC történetről beszélünk csak ismét. Mint mellékpáros megjelenik a GxG is, ezzel még nem találkoztam, de meg kell, hogy mondjam, ahogy az író leírta, az igazán tetszett. Ebben az esetben az ikrek ikrek maradtak és mint TH működtek a 2007-es időszakban.
A történet nagyon érzelemmel teli. A se veled se nélküled dolog nem az én asztalom... na meg az, hogy Bill a történet legvégéig nem akarta elfogadni, sőt gyűlölte a helyzetet, amibe került, az nagyon nem volt ínyemre. Tom ellenben teljesen odavolt az örömtől... Vicces, hogy az elején pont fordítva volt. Vagyis Bill akkor sem ugrott a bőréből örömében, de Tom meg nagyon ellene volt. Aztán Tom megbékélt a szituval, míg Bill a háta közepéig sem kívánta. Fura volt és kicsit kellemetlen, mert én azt vártam volna, hogy sokkal támogatóbb lesz, de nem így lett. A vége viszont nagyon klasszra sikerült. A történethez kitalált nem valós szereplők pedig csak feltették az íre a pontot. Van egy pszichológus, akihez az ikrek rendszeresen járnak és azok a jelenetek nagyon klasszak. :)
Ez a leírás a részemről tudom, hogy elég értelmetlen és érthetetlen, de nem akarok semmilyen poént lelőni... Érdemes elolvasni, na. c:
ps.: Még egy apróság. David karakterét szinte egy történetben sem szeretem. Nem mintha az életben kedvelném őt. Sőt... Na mindegy. A karaktere itt is igazán idegesítő. >.< Ami meg számomra tök fura volt, az Simone karaktere. Nem tudom őt máshogy elképzelni, mint egy kedves, szeretettel teli nőt (amilyen fiúkat felnevelt... :D), de itt ő is sajnos az idegesítő kategória. Volt néhány megmozdulása, ami jó lett volna, de akkor meg Bill szakította félbe... ugh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése