Napló: Szieszta, meg apróságok

Úgy érzem magam ezeken a délutáni sziesztákon, mintha 80 éves öreg nagyi lennék. Matricákat ragasztgatok a kölökkel, hogy elaludjon, mert tudjuk milyen kicseszettül unalmas matricákat ragasztgatni. És pont ezért az esetek 90%-ban bejön ez a technika, pont mint ma. :D

Pénteken megyek Rómába végre. Letelt ez az időszak is, végre mehetek haza. Alig várom a pénteket, ugyanakkor halálra izgulom magam. Mivel nem lesznek már itt anyukáék, ők csütörtökön lelépnek délre húsvétozni, ezért csütörtök estétől péntek délig egyedül leszek a házban. Pénteken a szomszéd nő, akit imádok amúgy, mert a világ legszuperebb nőcije, ő fog elvinni engem a vasútállomásra, hogy elmenjek Veronába, onnan pedig busszal a veronai repülőtérre megyek. Na ettől félek én. A vasút semmiség, kismilliószor megcsináltam már ezalatt a 8 hónap alatt, a csúnya rész a transzferbusz lesz, hogy egyáltalán megtalálom e... xD Aztán hogy sikerül e becsekkolnom a reptéren! Életemben egyszer csekkoltam be így, még júliusban, mikor kijöttem ide, és az magyar földön volt, ez meg olasz föld, olyan reptér, ahol még sosem jártam... O_o" Én a full parázós típus vagyok. :D Gondolom érezhető... De úgy is minden rendben lesz. Aztán felszállok a repcsire, Rómában leszállok, megvárom nővéreméket és jól érezzük magunkat egy hétig, aztán irány haza végleg!! 8 hónapja ezt a pillanatot várom.

Tegnap kölök leesett a lépcsőről. Basszus. Fel akart jönni hozzám, megállt a lépcső közepén, ott forgolódott és leesett. Nem tudtam mit tegyek. Még most is baromi szar érzésem van emiatt, hiszen miattam történt részben. Annyira hozzám nőtt, tudja, hogy hozzám mindig jöhet, ha játszani akar. És így volt ez most is. Az apja leszarja a fejét, elvan a maga kis világában... Az anyja a babával van elvoglalva (már ha veszi a fáradtságot, valami mindig fontosabb, mint felvenni a síró gyereket...). Mióta megvan a baba, a kölök egyre kevésbé hallgat az anyjára. Mert az anyja egyre kevesebbet foglalkozik vele (nem mintha azelőtt túlzásba vitte volna...). Nem is tudom mi lesz itt, ha én elmegyek. Az tuti, hogy anyuka kikészül. Annyira belekényelmesedett ebbe a helyzetbe, hogy nem fogja bírni. De ez már nem az én problémám.