Mikor kiszálltam, annyi ember volt ott, mint a fene. Az állomás rögtön a Canale Grande partján van. A lépcsőn rengetegen ücsörögtek, mindenfele maszkosok, árusok, meg ugye ott van a vaporetto (vízibusz) vonatállomáshoz tartozó megállója is. Kicsit arrébb egy híd, Velence három hídjának egyike. Először igyekeztem a korábban vásárolt térképemen behatárolni, hogy hol vagyok és merre kellene mennem. Úgy döntöttem, először a szállást környékezem meg. Miután röpke fél óra alatt sikerült rájönnöm, hogy melyik vaporettoval kell mennem és az honnan indul, felszálltam rá. Halálfélelem! A vaporetto szuper közlekedési eszköz, de én eleve utálok vízen közlekedni, szóval görcsben volt a gyomrom végig. Egy csomó megállón mentünk keresztül, végig a Canale Grande-n, mire elértünk a San Angelo megállóhoz, ott szálltam le. Elővettem a kis papírt, amire leírták, hogyan jutok el a szálláshoz, meg a térképemet. Nem tudtam nagyon merre induljak, de elindultam egyenesen. 20 méter után megakadtam. :D Nagy nehezen elindult valamerre, és végülis arra kellett menni. Aztán eljutottam egy hídhoz, amin nekem végig kellett mennem, csakhogy az a híd egyszer átívelt a vízen, valamint a másik irányba egyenesen haladt tovább. Nos én ámentem az áthidaló részen, mert igazából az jobban hídnak nézett ki... Nem arra kellett menni, erre 5 perc múlva jöttem rá. Visszafordultam és elfordultam a másik irányba. Onnantól már nagyon közel volt a szállás. Megvártam a 13:00-t, mert azt írták, akkortól van becsekkolás. Becsöngettem, felmentem az emeletre, ahol egy szőke nő fogadott. Közölte velem, hogy nem ott fogok aludni, hanem majd jönnek értem és átkísérnek egy másik helyre. Ennek annyira nem örültem, de beletörődtem. Amúgy a nő nagyon kedves volt, megmutatta térképen hol vagyok, hol fogok aludni, meg hogy mi merre van. Amíg vártunk mesélt pár történetet is. Aztán végülis nem jött értem senki, ezért ő kísért át, mivel amúgy is arra felé kellett mennie. Miután kiértünk az utcára, akkor jött a srác értem, de így is a nővel mentem tovább. Vagy negyed órát caplattunk, át a Szent Márk téren. Minden tele volt emberekkel, alig tudtunk haladni. Végül megérkeztünk, de a hatalmas rohanásban nem is figyeltem, hogy merre megyünk... A másik épület a Szent Márk tér közvetlen közelében volt amúgy, szóval még jobb helyen is, mint a másik épület, ami mondjuk szintén közel található. Megkaptam a kulcsokat és rögtön belevetettem magam a velencei forgatagba. Először visszasétáltam a Rialto-hoz, amit már láttam a vaporettoról. Visszasétáltam az Akadémiához (híd), megnéztem a Basilica di Santa Maria della Salute-t. Aztán voltam a Szent Márk téren, fotóztam egy pár maszkarást, néztem egy darabig a karnevál legjobb kosztümjének versenyét. Aztán vettem valami vacsorafélét és elindultam megkeresni a szállást. Vagy 1 órán keresztül kerestem és nem találtam. :D Annyira kétségbe voltam esve... Aztán próbáltam az egyetlen nyom alapján keresni, amire emlékeztem. Egy tábla volt az, amire ki volt írva, hogy arra kell menni a Rialto felé és ez egy ház oldalára volt felrakva. Szóval ezt kerestem. És emlékeztem, hogy egy forgalmasabb utcában volt. Mikor megtaláltam végre, nagyon boldog voltam. Megvacsiztam és ágyba bújtam. Nem szeretek este az utcán mászkálni, habár itt nem lett volna olyan vészes, hiszen rengeteg ember volt az utcákon, a Szent Márk téren egy DJ zenélt. Inkább eltettem magam holnapra. Emlékszem, hogy Torinóban milyen jó volt korán reggel az utcákat járni, mikor még minden turista alvó üzemmódban volt és alig élt a város. Így Velencében is ezt tettem, korán lefeküdtem és korán keltem. Habár most 9 óra körül indultam reggel, mégis üres volt még minden! Elmentem a Szent Márk térre. Előtte este összeírtam, hogy kinek kell még vennem valamit. Akkor még nem nagyon voltak nyitva ilyen kis szuveníres boltok, épp csak nyitogatták az ajtókat, szóval addig tettem egy sétát ott a tengerparton. Visszafelé vettem pár mágnest, később maszkokat, meg még pár apróságot... Vaporettoval visszamentem a Ca d'Oro-hoz, de nem mentem be, ott a környéken sétálgattam. Egészen visszajutottam a vonatállomásig. Akkor gondoltam egyet és továbbsétáltam a Piazza Roma-hoz, ami mint kiderült a buszpályaudvar... :D Szóval nem nagy látnivaló... De voltak vaporetto megállók is, megnéztem, hogy hova mennek onnan. Kiderült, hogy mennek Muranra is. Mivel még volt egy kevés időm, úgy gondoltam, oda ki kéne menni, hiszen mégis csak elég híres a muranoi üveg, szeretném a saját szememmel is látni. Szóval felültem egy vaporettora és kimentünk Murano szigetére. Volt vagy jó 20 perces az út, közben elhaladtunk Velence híres temetője mellett is, ahol szintén érdemes lett volna megállni mondjuk... Murano-n nem igazán tudtam hol kellene leszállni, ezért csak mentem a tömeg után, ott szálltam le, ahol a legtöbb ember. Nem jártam rosszul mondjuk. Murano szerintem nagyon cuki. Kicsi sziget, hangulatos boltocskákkal, egy csomó helyen muranoi üvegből kirakott alkotások. Visszafelé szintén jó hosszú volt az út, viszont nem nagyon értettem, mert a kiírás alapján ugyanazon az úton kellett volna visszamenni, amerről jöttünk, de pont a másik irányba mentünk. Így a Szent Márk téren szálltam le. Ott akartam felszállni egy másik vaporettora, hogy az állomásra menjek. Akkora sor volt, hogy hihetetlen. Egy vaporettora nem is fértem fel, így megkellett várnom a következőt. Volt vagy fél órás az út az állomásig a Canale Grande-n, a vaporetto-n pedig annyi ember volt, hogy mozdulni sem lehetett. Nagy nehezen aztán odaértem az állomásra. Meg akartam venni a jegyet, de az automaták közül csak egy működött... Azelőtt pedig hatalmas sor állt... Egy csomó béna ember. Komolyan nem értem, miért az automata előtt állva kezdenek el gondolkodni. Feltartják a sort basszus. Nagy nehezen vagy negyed óra után sorra kerültem. 5-kor ment a vonatom. 4 előtt már ott voltam az állomáson. Gondoltam addig ellézengek, de amire nem gondoltam, hogy annyi ember lesz visszafelé is a vonaton, mint odafelé volt. Már akkor is minden ülőhely foglalt volt, az emberek rohantak a hátsó kocsikhoz, hogy helyet találjanak. Tudtam, hogy nem fogok ülni, ezért csak felszálltam egy kocsira középen és odaálltam az ablak mellé. Nos, végülis mégis ültem, de csak mert egy nő lenyitotta a plusz széket, amiről nem tudtam, hogy van és utána ő elment, úgyhogy gyorsan elfoglaltam. Aztán visszajött, de hát... Így járt. Rengeteg ember volt, lassan mentünk és minden megállóban álltunk vagy negyed órát, 20 percet, szóval nagyon hosszú volt az út... :( De legalább, ha lassan is, de haladtunk. 17:07-kor indult a vonat és valahogy 20:00 körül értünk Desenzanoba.
Talán később még bővítem, most hirtelen ennyit tudtam egyből leírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése